Kállay Miklós, az utolsó magyar királyi miniszterelnök címmel hirdették meg a megújult Kállay-házban az első tudományos konferenciát. Öt előadó, öt történész beszélt a néhai miniszterelnök személyiségéről, életének perifériára szorult mozzanatairól.

Olyan történelmi korszakról szólt a konferencia, melynek megítélése még mindig nagy kérdés a történészek szemében, ugyanúgy, mint Kállay Miklós, az utolsó királyi miniszterelnök történelmi szerepe. A hely – mármint a Kállay-ház – szelleme olyan autentikus, mint maga a konferencia. Tudományos műhely is, nemcsak közcélú intézmény, közgyűjtemény – vélekednek a szakemberek.

„Az előadások változatosak. Politikai karrierről, kitüntetésekről, olyan történetekről, melyeket az ember nem ismer. Emigrációs tevékenységről. Sok mindenről, ami bemutathat egy életutat, mert egy életút nemcsak egy kétéves miniszterelnökségi periódus, hanem annak hosszú előzménye volt. És még utána is Kállay Miklós miniszterelnök úrnak a hosszú emigrációs tevékenysége is legalább olyan fontos a magyarság számára, mint az egész életútja” – mondta dr. Ulrich Attila alpolgármester.

Természetesen a család múltja nyitott könyv a Kállayak előtt. A miniszterelnök emigrációs levelezését nemrég ajándékozták a gyűjteménybe, melynek feldolgozása folyamatos. De még olyan ritkaságok is ismertek, mint a Tiszántúli Automobil Club elnöksége, vagy Kállay Kristóf műkorcsolya bajnoki címe, melyet Holmár Zoltán nyíregyházi történész jelentetett meg a Nemzeti Sportban.

„Itt voltunk tavaly, valamikor nyár végén, kora ősszel, ennek a gyűjteménynek az avatásán, amikor végre méltó helyre került, amit annak idején Kállay Kristóf nagybátyám alapított, és a Széchenyi utcában funkcionált hosszú éveken keresztül. Itt sokkal jobban be lehet mutatni mind nagyapám munkásságát, mind a család történetét, és szabolcsi családok történetét. Ez nemcsak arról szól, hogy mi, Kállayak adományoztunk ide különböző relikviákat, hanem más, Szabolcsból elszármazott családoknak az anyagait is örömmel várják a gyűjtemény munkatársai, és Nyíregyháza lakosai” – nyilatkozta Kállay Miklós unokája, Kállay Kristóf.

A Kállay-ház azért is kiemelkedő jelentőségű, mert a család évekig ebben az épületben lakott, mielőtt Nagykállóba költöztek, illetve elkészült a kállósemjéni kúria. A gyűjtemény anyaga mellett több történész vizsgálja az Országos Levéltárban Kállay Miklós 1942 és 44 közötti miniszterelnöki munkásságát, és az azt követő időszakot. Tanulmány készült pl. a Kállay Alapról, amit a miniszterelnök hozott létre a német megszállás előtt.

„Talán köztudomású, hogy őt a németek elhurcolták 1944 novemberében. 1945 tavaszán az amerikaiak szabadították fel olasz területen, és hasonlóan másokhoz – akik német fogságban voltak – internálták egy időre Capri szigetén. Ennek megszűnése után hosszabb ideig ottmaradt, majd Castel Gandolfóban, ahol a pápák nyári rezidenciája van, ott élt 1953 végéig, amikor is átköltözött New Yorkba, az Egyesült Államokba” – tájékoztatott dr. Joó András, a Veritas intézet történésze.

Akkoriban jelent meg a miniszterelnök emlékirata. Haláláig élt az Egyesült Államokban, bár gyakran visszalátogatott Európába. Komoly hatása volt az emigrációs világra a magyar királyi bizottmányon keresztül. Az a feladat várt Kállay Miklósra, hogy a megosztott 1945-46, majd az 56-os emigrációt integrálja. Őt, a magyar politika nagy öregjét mindenki elfogadta. Ezzel a témával kapcsolatban folytat kutatásokat Kertész Fruzsina, a Jósa András Múzeumok történésze is.