A Móricz Zsigmond Színház 2003 óta tart olyan előadásokat, amelyeken jelnyelvi tolmács segítségével a siketek és nagyothallók is részesülhetnek a katarzis élményében. Mint akik tudják, nehezen megszerezhető kincsnek jutottak a birtokába, talán még az átlagos nézőknél is jobban figyelik a színészek játékát, miközben Demeter – Szabó Ildikó jelnyelvi tolmács kézmozdulatairól leolvassák, amit a közönség többi tagja magától értetődően, természetesnek felfogva hall. Ki is ez a mosolygós hölgy, aki több mint egy tucat éve sok rászoruló ember nehéz életét könnyítette már meg megyénkben?

– A tágabb családomban volt ugyan hallássérült, de elsősorban a kíváncsiságom hajtott arra, hogy elsajátítsam ezt a fajta kommunikációt, ezt a nyelvet. Debrecenben kezdtem a tanulmányaimat, de a szakma fortélyait Budapesten sajátítottam el. Végzésem után nem sokkal kerültem Nyíregyházára a SINOSZ Jelnyelvi Tolmácsszolgálatához. A társadalom mintegy tíz százaléka él hallássérüléssel, nagyon sokan ismerik a jelnyelvet, ezért is olyan fontos, hogy az élet minden területén megkapják a kommunikációs segítséget. Időpontot kérünk például a számukra az orvoshoz, nagy értékű elektronikai eszköz vásárlásánál, oktatásban, rendőrségi, bírósági ügyek esetében tolmácsolunk… Évi 120 óra segítség minden hallássérült számára ingyenes.

Az Őrült nők ketrecében

Nyíregyházán a színházban az Őrült nők ketrece című darabot jelelte először. Akkor még két tolmács dolgozott egy előadáson, felvonásonként váltva egymást, ugyanis nem volt előtte precedens tolmácsolt darabra, nem tudták, hogyan oldható meg legjobban. Hálásan gondolnak Tasnádi Csaba akkori igazgatóra, aki örömmel fogadta a kezdeményezésüket. Ebben a városban valósult meg először rendszeresen az akadálymentesített előadások megtartása. Pályázatoknak köszönhetően az elmúlt évadban tíz, az idén hét ilyen előadást terveztek be. A színház vezetése kedvezményes jegyeket biztosít a jelelt előadásokra a hallássérülteknek. Tizenöt-húsz olyan tagjuk van, akik minden darabot megnéznek, de a szomszédos városokból, sőt Pestről és Gyuláról is szoktak érkezni vendégeik. Ezek teljesen hagyományos előadások, ahol a nézők nem csak hallássérültek, annyi a különbség, hogy ilyenkor egy tolmács is dolgozik a színpadon.

– A színészek, a technikai munkatársak segítői a munkámnak – folytatta Ildikó. – Mindig megkérdik, hol ülnek a hallássérültek, így egy kicsit mégis különlegessé válik az az alkalom. Nagyon szeretik a hallássérültek a zenés darabokat, így legalább egy ilyet minden évadban betervezünk. Ugyanakkor roppant nyitottak más műfajokra is, ahogyan a hallók esetén ezt szintén megfigyelhetjük. A tavalyi évadban a Hairt dupláztuk. Most legutóbb nagyon nagy sikert aratott a Párnaember című darab, pedig nem könnyű a története, de az igények miatt még egy bemutatót tartottunk belőle. Az idei évadban ezen kívül a Túl zajos magányt és az Ördögöt akadálymentesítettük. Április 15-én láthatják a Bál a Savoyban című nagyoperettet, majd a Tudós nőket s valamit, amiről még folytatjuk a tárgyalásokat. Komoly felkészülést igényel a tolmácsolás; legalább 2-3 hetet vesz igénybe. Sokat segít a színházi gyakorlatom, illetve az, hogy dr. Tapolczai Gergely (a magyar parlament első siket képviselője) a jelnyelvi mentorom, segítőm a felkészülésben. Az előadás előtt kapok egy szövegkönyvet, egy ipari kamerás felvételt, s ha tehetem, élőben többször is megnézem az előadást.

Kedvenc a Hair

Mint elmondta, azért is szeretik ügyfeleik a zenés darabokat, mert ezek könnyed, vidám alkotások. Élvezik a mozgást, a táncot, a látványos elemeket, szeretik, ha tudják, miről szólnak a dalok. Vannak kedvenc színészeik; imádják, ha ismerős arcokat látnak. Kedvelték a Fekete Péter című zenés vígjátékot, a Hairt, aminek különlegessége, hogy az angol dalokat nemzetközi és nem magyar jelnyelven tolmácsolta számukra próbaképpen. Még ha nem is tanulták ezt a nyelvet, annál többet értettek belőle, mint egy angolul nem beszélő ember az angol szövegből. Az opera-játékot, A varázsfuvolát is nagyon élvezték. Bár tolmácsként nem avatkozhat be a színészi játékba, de hála a művészekkel való jó kapcsolatának, néha azért ez mégis bekövetkezik, amivel kiváltják a közönség derültségét. A Fekete Péterben Horváth Sebestyén Sándor szólt hozzá, miközben készülődött az akasztására, hogy segítsen már neki. Simor Ottó a Tanulmány a nőkről című darabban őt is bevonta a játékba, amikor fél térdre ereszkedett előtte hófehér tengerésztiszti ruhában, s úgy énekelte: „Micsoda nő!”

Sz. Kántor Éva