A nyíregyházi Magyar Katalin nem éppen a kizárólagos csendespihenõt választotta nyugdíjas éveire. Közel a hetvenhez is aktívan él, mindannyiunk számára remek példát mutatva. Hetente háromszor személyi edzőhöz jár, kétszer csoportos edzésre, mellette pedig fut, kirándul, TRX-ezik, kettlebellezik, de szereti és gyakorolja a zumbát, valamint a step aerobikot is.

A kor csak egy szám, aminek nincs is akkora jelentősége, mint sokan hiszik. Az öregedés állította akadályokat ugyanis kellő elszántsággal meg lehet ugrani. Ezt bizonyítják azok a ma is aktív nyugdíjasok, akik még 70 felé is csúcsformában vannak. Ilyen a nyíregyházi Magyar Katalin is, akinek bár már felnőtt gyermekei vannak és nyugdíjas, még most is edz a hét minden napján. Sőt! Edzőterembe jár, és a tévénézést sem bírja ki mozgás nélkül. 

„Mindent kipróbáltam már”

Valójában világ életemben nagyon eleven, mozgékony ember voltam. Tulajdonképpen gyerekkoromtól kezdve jelen van az életemben a sport – meséli az éppen aktuális edzése után Katika. – Mikor befejeztem az egyetemet, Jane Fonda abban az időben alapozta meg az aerobik kultuszát, és tulajdonképpen ez volt az a fordulópont, amikor a sport egyre népszerűbbé vált, intézményi keretek között is. Emlékszem, tornatermekben, kulturális központokban is tartottak aerobikórákat, mi pedig még jártunk a főiskolára is, ahol Molnár Pista bácsi zongorázott, mi pedig arra mozogtunk. 2000 után aztán a paletta is szélesebbé vált, én pedig mindent kipróbáltam. Táncoltam, futottam, aerobikoztam, TRX-eztem, zum­báztam, aztán jött a CrossFit, a kettlebell, egy éve pedig már az edzőterem is.

„Világ életemben magamnak akartam megfelelni”

– Mindig kacsingattam az edzőterem felé, de azt mondtam, hogy öreg vagyok már a sok fiatal közé. Aztán mégis belevágtam, most pedig már hetente háromszor személyi edzésre járok Horváth Petihez, kétszer pedig csoportos edzés. Sokan miután férjhez mennek, gyerekeket szülnek, felhagynak a mozgással, mondván, hogy ilyenkor már nem illik, nem asszonyhoz való. Én viszont megoldottam, mert vittem magammal a gyerekeimet és ennek hatására felnőttként is sportolnak. Nem azért sportolok, hogy másnak megfeleljek. Világ életemben magamnak akartam megfelelni, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Az én korosztályom inkább csak sétál az erdőben, nekem viszont kellenek a keményebb sportok is. Nem tűröm a monotómiát. Ha otthon éppen tévét nézek, akkor is előkapom a tornaszőnyegemet és közben súlyzózok, hullahoppozok, vagy éppen tarkóállást csinálok. Elvonási tüneteim lennének, ha kihagynék egy napot is.

„Ki akarom tolni az időt, hogy engem ápolni kelljen”

Hogy miért sportolok? Egyrészt mert imádok enni, de nem szeretnék elhízni. Ha sokat edzek, elégetem. Rengeteg ruhám van, még most is 36-os a méretem, csakúgy, mint 20 éve. Másodrészt a sport a legjobb stresszoldó, harmadrészt pedig, azt akarom, hogy minél később kerüljön sor arra, hogy ápolásra szoruljak és a gyerekeimnek ezzel gondot okozzak.

Katika azt mondja, sok pozitív tulajdonságot, képességet, készséget tanult meg a sport által, aminek köszönhetően angoltanárként a munkájában is szép eredményeket érhetett el. Hogy meddig akarja még folytatni? – 40 éves koromban úgy gondoltam, hogy még körülbelül 5–10 évig fogok tudni sportolni. Betöltöttem az ötvenet, és még mindig bírtam. Most pedig már hatvan is elmúltam és van bennem erő. Sőt. Nem azt érzem, hogy gyenge vagyok, hanem azt, hogy egyre többet bírok...