A 70 éves Kerekes Elek nyíregyházi festőművész születésnapi kiállítását nyitották meg a Pál Gyula Teremben, de a Városi Galéria emeleti kiállítóteremben is helyet kaptak alkotásai. Nagyjából két szakaszra oszthatjuk a látnivalót. Az egyik a város- és Krúdy-képek, a másik az absztrakt alkotások a világmindenségről, a kezdetekről. Kerekes Elek kiállítása július 29-ig várja a látogatókat.

Betöltötte a hetedik X-et az egyik legnyíregyházibb festőművész, Kerekes Elek. Pályája a Jósa András Múzeumban indult, ahol restaurátorként dolgozott. Harmincéves lett, mire eldöntötte, hogy tovább lép, és bejutott a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakára. A szabadfoglalkozású művész kanadai, görög, svéd vagy németországi tanulmányútjain készült festményei külföldi magángyűjteményekbe kerültek. A művész – van, aki tudja, van, aki nem – rosszul hall, és nem beszél. Amit az élet elvett tőle az egyik oldalon, azt adta vissza képzőművész tehetségében. Egykori iskolatársa, lakótársa, kortársa és barátja, Verebes György Munkácsy-díjas festőművész nyitotta meg Elek kiállítását. 

„Ő akkor már egy érett, művészöntudattal rendelkező férfi volt. Tökéletes érvénnyel működött a jól halló emberek világában. Tisztelet, becsület érte, hogy ezt annyi energiával meg tudta oldani. Nem kis segítségére volt ebben a képzőművészet, ahol nincs szükség szavakra, vagy csak ritkán. Ráadásul az ő festészete olyan, ami nem igényel különösebben kommentárt. Mégis egy ilyen alkalomból jó az, ha egy pályatárs, egy barát elmondja gondolatait, esetleg egy kicsit más értelmezését adja, egy olyan látószöget ad a festményekkel kapcsolatban, amit egy nem művészember, nem kollega, vagy nem a képzőművészeti szakmában mozgolódó ember láthat. A legfontosabb számomra mégis a három és fél évtizedes barátság, ami úgy érzem, hogy elég sok mindenre feljogosít” – nyilatkozta Verebes György Munkácsy-díjas festőművész.

Két szakaszra bontanám a kiállítás képeit. Egyrészt a város- és Krúdy-képek hol realista, hol szürreális alkotásai. Ezek a Városi Galéria emeleti termeiben kaptak helyet. A Pál Gyula Terembe az absztrakt munkák kerültek a világmindenségről, a kezdetekről. Én több szakaszt is megkülönböztetnék – fogalmazott Verebes György. Kerekes Elek olyan sokoldalú művész, hogy a figyelme a legkülönfélébb témák felé képes szétnyílni.

„Mégis van egy szál, ami ezeket a festményeket összefűzi – elsősorban egy egységes festészeti, technikai nyelvezet –, ahogy ezt szokták mondani, a gesztusrendszere a művésznek. Messze távolból felismerhető az ő esetében. De nemcsak erről van szó, hanem az átélésnek a mélységéről elsősorban. Akár ha emlékanyaghoz, irodalmi élmények feldolgozásához, vagy látott tájélmény – mélységesen átélt tájélmény – feldolgozásához nyúl, vagy pedig ún. belső tájakhoz. Mondjuk a fokozatosan absztrahálódó, és egészen az expresszív absztraktig elmenő festményein látható, mert azok is belső látványok. Ez a közös fonál, ez a szemlélődésforma, amit ő Krúdyban – mint irodalmi párhuzamban – gyönyörű szépen megtalált magának” – folytatta Verebes György.

Krúdy ezer szállal kötődik Nyíregyházához. Az ő személyes habitusa révén, írásaiból kitűnik a bölcs és lovagias sztoicizmus, melyet Elek egész életében sajátjának tudott. Két alkotó szellem – időtől független – találkozása ez. És ez nem feltétlenül csak a Krúdy-képekben fedezhető fel.

Verebes György a Magyar Festészet Napja Alapítvány elnöke. Ha erre az ünnepre kellene képet választani éppen Kerekes Elektől, akkor a modern, absztrakt munkáiból vinne egy budapesti kiállításra. A művész munkáit július 29-ig láthatják a Városi Galériában és a Pál Gyula Teremben.