Kerekesszékes gengszter lett Thuróczy Szabolcs

Zsúfolásig megtelt a Krúdy Art Mozi. A jelen lévő egykori Kölcsey gimnáziumi osztálytársak, barátok, kollégák, ismerősök vagy éppen filmrajongók számára kétség sem fért hozzá: napjaink egyik legfoglalkoztatottabb actoraként nem lehetett könnyű az eszmecserére időt szakítania. Ez év elején vetítették ugyanitt a Szerdai gyerek című – Indiában, Csehországban és Németországban is díjakat kiérdemlő – filmjét, az HBO-n nagy sikerrel megy az Aranyélet című kiváló sorozat, melynek folytatásán dolgoznak, örömmel fedeztük fel a Ketten Párizs ellen című tévésorozatban, játszik a hamarosan bemutatott Budapest Noirban, s akkor még nem is beszéltünk arról a legalább fél tucat előadásról, amiben mostanában láthatják a szerencsések a főváros különböző színpadain... Mindennek persze nagy ára van: olykor csupán napi fél órája jut alvásra, le kell mondania olyan filmszerepet, melyet Mundruczó Kornél rendez, akinek Fehér Isten című opusával Cannes-ban nyertek...

Lelki akadálymentesítés

„Miért mindig én vagyok a nyomorék? Most végre legyen valaki más!” – tör fel a fájdalom a Tiszta szívvel című film egyik szereplőjéből, melyben Szabolcs egy balesetet szenvedett, tolókocsiba kényszerült tűzoltót alakít, aki úgy érzi, feleslegessé vált mások számára, most már minden mindegy, ezért bérgyilkosként kívánja megszerezni az élet „élvezéséhez” szükséges pénzt. „Tiszta szívvel betörök...” Miközben érezték a nézők a mondatok gyermekjátékokra hajazó komikumát, szinte könnyekig hatódtak a sors kegyetlenségén. De szabad egyáltalán nevetnünk a fogyatékosokon? Márpedig óhatatlanul mosolygunk az akcióvígjáték egy-egy jelenetén, amelyik ugyanakkor reális képet ad a kerekesszékhez kötött emberek életéről, s rengeteget tesz a „lelki akadálymentesítésükért”.

– Azért szeretem különösen ezt a filmet, mert végre be tudtuk emelni a filmbe az esendőt, a törékenyt, a szánandót – mondta el lapunknak az élete egyik legjelentősebb munkájának tartott alkotásról. – Egy furcsa befejezéssel ugyanakkor helyére teszi a mű azt, hogy mit gondolunk erről. Bátran menjünk oda hozzájuk, mert imádnivaló emberek! Most nem tudott itt lenni velünk Fenyvesi Zoli mellett a másik, az életben is mozgáskorlátozott főszereplő, Fekete Ádám, aki a színművészeti egyetem dramaturgszakos hallgatója. Vele korábban már játszottam együtt a TÁP Színházban; nagyon okos, remekül poentíroz. Zoli igazi szupermen: kerekesszéke ellenére intenzíven sportol, például handbike-ozik, New Yorkban maratoni versenyen vett részt, tánccsoportba járt hat éven át, kommunikációt tanul... Reklámfilmekben már játszott, de nagyjátékfilmben még nem. Remek hangulatban zajlott a forgatás. Volt olyan jelenet, amit több mint harmincszor kellett felvennünk, mert „szétröhögtük”.

Végre énekelhetett

Szabolcs ifjabb kori énjét idézi, hogy a filmben hosszú haja van. Kinézetének „mintájául” egy kolumbiai futballista, Mario Yepes szolgált. Így kicsit „visszafiatalodott”, s kissé az arca is eltér a megszokottól. Ehhez meg kellett növelnie a saját haját, amihez másfél órai munkával hozzádolgozták a parókát. A filmben kedvenc időtöltésének, az éneklésnek is hódolhatott az Árva fiú című Cserháti Zsuzsa-szám jóvoltából. Hogy hiteles szereplő lehessen, meg kellett ismerkednie a kerekesszékkel közlekedők gondjaival, amiben segítette őt Pataky Zsuzsa mozgásterapeuta. Volt olyan helyzet, amikor úgy érezte, képtelen egyedül boldogulni a kerekesszékben, Budapest bizonyos helyeire például szinte lehetetlen eljutni. Mivel szereplőtársaival ellentétben ő nem mozgáskorlátozott, ezért volt olyan a stábban, aki csak arra figyelt, véletlenül se mozgassa a lábát.

– Bízom a szómágiában, hogy egyik néző ajánlja majd a másiknak a filmünket, így minél többekhez eljut majd, s megszűnik a magyar filmekkel szembeni ellenszenv.

Sz. Kántor Éva