A Nyíregyházi Egyetem művésztanára, Horváth Kinga grafikusművész kiállítását november 5-ig láthatják a Városi Galériában. 72 munka, aquatinta, tollrajz vagy fotótechnikával.

A művész kezdetektől az épített és természeti környezet motívumait rajzolja. Úgy véli, nem véletlen, hiszen nagyapja és édesapja is építőmester, építészmérnök volt. Mindketten rajzos emberek. Az alkotói fantáziáját nagyon is izgatja a fundamentum. Ezen túl nyilván van valami belső lelki tartalma is a képeknek. Ahogyan a cím is mondja, Kiragadott történetek – a látható és a láthatatlan.

„Lépcsők, kapuk, ilyen-olyan átjárók, falak – viszont van egy mögöttes tartalma remélhetőleg, ami már a szimbólumok, a belső érzések irányába vezet, illetve sok esetben – bízom abban, hogy – olyan dolgokat is felfedeznek a nézők, melyek saját élményeikkel kapcsolhatók össze. Aki pl. járt Olaszországban – vannak olaszországi, vannak Kaliforniához kötődő munkáim –, de Európán belül Lengyelországban is rögzítettem néhány képet – azt fotótechnikával. Ezek hozzáadnak a láthatóhoz. Pl. a középkori etruszk kút, a régi középkori lépcsők, ezeket, ha valaki látta, felfedezi, vagy tanult ezekről, akkor szintén hozzáadnak a tartalomhoz” – nyilatkozta a művész, Horváth Kinga.

„Szeretném, ha munkáim barangolásra, felfedezésre, elmélkedésre, döntések meghozatalára késztetnének és mesélnének az emberről, életének állomásairól, környezetéhez való viszonyáról, valamint beszélnének a felelősségéről” – vallotta az alkotó.

„Ha végignézünk ezeken a rajzokon, metszeteken, akkor látjuk, hogy egyetlen figura nincs rajta. Viszont ezek anélkül is beszélnek, és akkor is a humánumról szólnak, inkább talán úgy szólalnak meg néha, mint egy színpadon, amikor eltűnik mindenki a színről, de mégis érezzük, hogy még tovább-tovább szól maga az egész cselekmény. Ez a helyzet ezekkel a tájakkal is, hogy ezek olyan misztikus tájak, mint egy összekötő kapocs egy evilági és egy túlvilági dolog között” – fogalmazott Szepessy Béla grafikusművész.

A művésznő az MMA hároméves alkotói ösztöndíj pályázatának nyertese, így ez a kép példa lehet tanítványai előtt is. Úgy véli, a középiskolában nagy a művészetek személyiségformáló szerepe, a felsőoktatásban hasonlóan nagy a felelősség, hiszen a szakmát, a tanultakat már tovább viszik tanítványai a következő nemzedéknek.