Az ember eltűnődik egy-egy koponya láttán: milyen lehetett az egykor eleven emberi arc? Különös érzés belegondolni, hogy a csontváz néhai tulajdonosa valaha mozgott, falatozott, szeretett. Az pedig valóságos rejtélynek tűnhet, hogy szép vagy csúnya, fiatal vagy öreg volt-e. Pedig a tudomány segítségével ma már bármely ép koponyára visszavarázsolható az „eredeti” arc. Ezt mutatják most be a Jósa András Múzeumban, ahol még több mint egy hónapig látogatható a legújabb, Szóra bírt csontjaink című kiállítás.

A kiállítás célja, hogy bemutassa az antropológiát, a történeti embertani kutatásokat, azok lehetőségeit, és megismertesse a látogatókkal a régen élt emberek mindennapjait, egészségi állapotát, betegségeit. Az arcrekonstrukciók segítségével megelevenítse a Magyarország területén élt emberelődök jellemző vonásait, megjelenítse a történeti korszakokban élt emberek arcvonásait, a köznépét csakúgy, mint az előkelőkét, köztük királyi családhoz tartozókét is. (Látható Dobó István, Janus Pannonius, Rotterdami Erasmus, III. Béla és felesége, Antiochiai Anna, valamint Szent László is.)

Igazi nyomozás veszi kezdetét

A kiállítás látogatói maguk is tevékeny részesei lehetnek az embertani kutatásoknak, például egy medencecsontból megbecsülhetik a valaha élt embertársunk nemét, életkorát. Az összehasonlító combcsontok sorozatából, az antropológusok által használt képletekkel pedig megbecsülhetik akár elődeink testmagasságát is.

Több ezer év távlatából is...

A látogatók igazi történelmi antropológusokká válhatnak néhány órára – akiknek feladata a múltban élt emberek biológiai rekonstrukciója is, de van bennünk egy olyan igény, hogy szeretnénk a tudományos vizsgálatokból levont következtetéseinken túl többet megtudni magáról az emberről, aki valaha „valaki” volt: valakinek a gyereke, testvére, barátja, majd házastársa. Vajon milyen lehetett az arca és a személyisége? Milyen lehetett az életútja, mennyi öröm és bánat, jólét és nélkülözés, netán szenvedés vagy betegség jutott osztályrészéül? Az arcrekonstrukció segítségével a múlt embere megelevenedik akár több ezer év távlatából is.

Nagyító alatt a kéz

Az ember nem csak szavakkal kommunikál. A nyelvi jeleken kívül használjuk arcunkat, testünket, kezünket is. A kiállításban nagyító alá vehetjük az emberi kezet. A kéz nemcsak taglejtésével, gesztikulációjával válik kifejezővé társalgás, szónoklás, pantomim és színészi alakítás során, hanem akár nyugalomban is jelzi birtokosának korát, nemét, betegségeit, esetleg foglalkozását, vagy akár hobbiját.

Cél az ötvenezer látogató

Dr. Rémiás Tibor, a múzeum igazgatója elmondta, a mostani, Szóra bírt csontjaink címû természettudományi kiállítást, mint ismert, egy korábbi is megelőzte. A Jégkorszak március 31-éig fogadta a látogatókat, számuk pedig minden várakozást fölülmúlt, hiszen több mint 15 ezren voltak rá kíváncsiak.

A mostani kiállítás iránt is nagy az érdeklődés, de szeretnének újabb rekordot dönteni. Erre pedig jó esélyük is van, hiszen még június másodikáig látogatható a kiállítás. Tavaly – jubileumi év volt – egész évben 62 ezer látogatót fogadott a múzeum, az igazgató bízik benne, idén is legalább 50 ezren betérnek hozzájuk. Attrakcióból pedig van bőven: a Szóra bírt csontjaink című kiállítást Szinyei Merse Pál 80 alkotása követi majd.