Kalifornia, Palo Alto, Stanford Egyetem, 2018. április 2.

Képzeljenek el egy sebészeti konferenciát, ahol a résztvevõk kivétel nélkül orvosok és medikusok és az endo­vaszkuláris technikák alkalmazásáról hallanak elõadást. A visszérbetegségek és a vénás tromboembólia vénák kivesézése után aztán egyszer csak gyorsváltás következik: az éppen elõadó professzor orvosi nyelvrõl, „varázslónyelvre” vált át. Ráadásul az eset nem egyedi: dr. Gloviczki Péter bûvészként ugyanis komoly sikereket ért el az 1962-es Ki mit tud gyõzelem óta, errõl pedig az óceánon túl is tudnak. Bár túl a tízezredik mûtétjén, két éve már, hogy nem operál, de a világ egyik legismertebb érsebészeként, rendszeres meghívottja az orvos­kong­resszusoknak, ahol már szinte elengedhetetlen, hogy mindig bemutasson egy-egy bûvésztrükköt is. A jelenrõl azonban ugorjunk vissza nemcsak 70 évet, hanem egy teljes földrészt is. Dr. Gloviczki Péter ugyanis Nyíregyházán született, 1948-ban. Itt járt általános iskolába, itt élt a Széchenyi utcai lakásukban és nagyapjának, Gloviczki Józsefnek is itt volt fényképész üzlete. Azt mondja, szeretettel gondol vissza nemcsak a szabolcsi megyeszékhelyre, hanem Magyarországra is, hiszen innen indult bűvészi és orvosi karrierje is.

Hetente tanulta a trükköket

– Szép gyerekkorom volt, szerettem Nyíregyházát – kezdte a beszélgetést dr. Gloviczki Péter. – Ám 1957-ben Pestre költöztünk és ott folytattam tanulmányaimat, édesapám pedig a csepeli rendelõintézetben lett ideggyó­gyász szakorvos. Ő általa kerültem kapcsolatba a bűvészkedéssel, ugyanis az egyik belgyógyász kollegája, dr. Takáts Sándor tagja volt a Magyar Amatőr Mágusok Egyesületének. Nagyon tetszett, amiket csinált és azt mondta, ha nagyon érdekel, megtanít bûvészkedni. Így is volt, kaptam tõle egy kézügyességi trükköt és egy hetem volt rá, hogy megtanuljam és bemutassam neki. Aztán jött a következõ és így tovább. Hetente feljártam hozzá, felléptem a bûvészklubban is, aztán jött a Ki mit tud...

 Hollywood, Kalifornia, „Mágikus kastély”

Koncz Zsuzsával és Kern Andrással a Ki mit tud-on

– A legelsõ Ki mit tud-ban indultam, 1962-ben. Emlékezetes verseny volt, hiszen olyan nagy nevek között léptem fel, mint Haki Tamás, Koncz Zsuzsa, Kern András és Bakacsi Béla. A kis bûvészként emlegettek, és sikerült megnyernem a kategóriám elsõ díját. Ennek köszönhetõen lehetõséget kaptam arra, hogy részt vegyek Helsinkiben a Világifjúsági Találkozón. 14 évesen léptem ott fel. A gimnáziumi és az egyetemi évek alatt is sokat bûvészkedtem. A párizsi Bûvész Világbajnokságon második lettem 1973-ban. Vancouverbõl elhoztam a bûvészkongresszus nagydíját, Japánból pedig a Word Magic elsõ díját. Mindig is orvos akartam lenni, de közben ez is jól jött, hiszen ez volt az egyedüli lehetõség arra, hogy eljöhessek Magyar­országról. Mint bûvész, kaphattam útlevelet, de mint orvos vagy mint magánember, nem. Akkoriban nem lehetett, vagy csak nehezen kiutazási engedélyhez jutni a kommunista rendszer miatt. Mindig meghívattam magam olyan bûvész-elõadásokra, ahol pont akkor orvoskongresszusokat is szerveztek. Este elmentem fellépni, napközben pedig bementem az orvosi kongresszusra.

Amerikai alelnököt és szenátort is gyógyított

Gloviczki Péter édesapja nyomdokain haladva a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre iratkozott be, 1972-ben aranygyűrűs doktorrá avatták, majd ösztöndíjasként több mint egy évet töltött Párizsban. 1981-ben a Mayo Klinika érsebészeti osztályára hívták. 35 éven keresztül dolgozott a világ leghíresebb és legjobbnak tartott egészségügyi intézményében, ahol az érsebészeti osztály vezetõje volt 10 évig, majd az érközpont igazgatója nyolc évig. Betegei között megtaláljuk Cheney alelnököt és Bob Dole szenátort. Operált first ladyt (elnökfeleség), más alelnököt és közel-keleti uralkodót is.

Betegszoba a klinikán

Legmodernebb technikával felszerelt

– A Mayo Klinika ragyogó hely orvosoknak és betegeknek egyaránt, és különleges amerikai szempontból is. Az itteni kórházakra alapból jellemzõ, hogy rendelkeznek a legmodernebb technikai felszereléssel és sok pénzük van a betegellátásra. Mindemellett a Mayonak 150 éves történelme is van, és itt a legfontosabb szabály nem az, hogy nagy legyen a bevételünk és minél több embert operáljunk, hanem az, hogy azt a kezelést adjuk, ami a betegnek kell. Betegközpontú az intézmény és csapatmunkára alapszik. Ez azt jelenti, hogy egy teljes orvosgárda segíti a pácienst, aki így több oldalról meghallhatja, hogy milyen lehetõségei vannak a gyógyulásra és õ eldöntheti, melyik kezelési módot szeretné. A Mayo nonprofit magánkórház, tehát bevételeibõl fedeznie kell a három pillér kiadásait: a klinikai praxisét a fejlesztésekkel együtt, a kutatómunkáét és az oktatásét. Minden bevételt ezekbe forgat vissza – magyarázta a professzor.

Évente több mint egymillió beteget látnak el

A Mayo Klinika az Egyesült Államok egyik legrangosabb egészségügyi intézménye, a nyugati orvoslás és kutatás egyik fellegváraként tartják számon. Közel hatvanezer ember dolgozik a Mayo komplexumaiban, harmincötezer Rochesterben, hat-hat ezer Jacksonville-ben és Scottsdale-ben, továbbá ide sorolható a Mayo Health System (egészségügyi rendszer) hetven kórháza és klinikája az említett három államban. Évi 1,3 millió páciens keresi fel az intézményeket, akik százötven országból érkeznek. Csupán a rochesteri központban naponta ezer beteget látnak el. Évente több mint 660 millió dollárt költenek a kutatásra, és több mint 3000 teljes munkaidõs kutatót foglalkoztatnak.

A Mayo Klinika Rochesterben

A 67. elnök

– Emeritus professzor vagyok, 2016-ban mentem nyugdíjba a klinikai munkától, két hónappal azután, hogy megcsináltam a tízezredik mûtétemet. Néhány éve az Amerikai Érsebész Társaság 67. elnökének választott meg. Jelenleg a világ legnagyobb érsebészeti újságjának, a Journal of Vascular Surgery-nek vagyok a fõszerkesztõje. Sok szeretettel gondolok vissza az otthoni tanulmányaimra. Sokat köszönhetek nekik. Nem szakadtam el az országtól, hiszen gyakran látogatok haza. A Semmelweis Egyetem díszdoktorrá avatott és 2017-ben megkaptam a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét is. A gyerekeim pedig nagyon szépen beszélnek magyarul, így az emlékek mellett, a nyelvet sem felejtjük el... – zárta a beszélgetést a professzor.

Dr. Gloviczki Péter családjával

(Szerző: Bruszel Dóra)