Kosik Anitáék mesés utazása

Augusztusban lesz egy éve, hogy egybekelt a Móricz Zsigmond Színház két kiváló mûvésze: Kosik Anita és Gulácsi Tamás, a nászútjukhoz azonban az optimális feltételek csak az idei nyárra jönnek össze.

Mivel a nagy nap tavaly nem sokkal az évadkezdés elõtt volt, s bármennyire igyekeztek minél több dolgot önmaguk megoldani, az esküvõ költségei köztudottan tetemesek, így hát álmaik utazására még várniuk kellett.

Külföldre utaznak

– Borzasztóan boldogok vagyunk, hogy ezen a nyáron egy nagy utazást tehetünk, ugyanis a tavalyi esküvõnk után nem jutott sem pénz, sem energia a nászútra, de az idén mindent bepótolunk – nyilatkozta lapunknak lelkesen Anita. – Ebben az évben mi nyertük el az Agárdi Ilona színésznõ és Pethes György rendezõ által létrehozott alapítvány díját, ami megteremti az anyagi fedezetét. Az alapító okirat szerint a kapott pénz csak külföldi utazásra költhetõ. Ezzel szerettek volna hozzájárulni ahhoz, hogy a nem kevés fizikai és szellemi túlterheltségnek kitett színészek élményekben gazdagodva kipihenhessék magukat, feltöltõdjenek.

– Minden olyan magyar színészházaspár pályázhat, amelyiknek egyik tagja sem töltötte még be a pályázat benyújtásának határidejéig a harmincötödik évét, és mindkét házasfél valamely magyar nyelvû színház fõfoglalkozású színésze. Tavaly is megpályáztuk, de akkor nem nekünk kedvezett a szerencse, ugyanis Agárdi Ilona és Pethes György végrendelete szerint a kuratórium sorsolással dönt arról, ki nyeri a díjat.

Rájuk fér a pihenés

Bõven van mit kipihenniük Tamáséknak, hiszen mindkettõjüknek négy premierje volt az évadban, s egyik-másikban õk vitték „vállukon” az elõadást. Anita élete eddigi talán legjobb alakításait nyújtotta például A név: Carmenben vagy a Chicagóban, amikor már-már az volt nézõként az érzésem, menten belehal, csakhogy a legjobb lehessen. S akkor még nem beszéltem a tüneményes Mirr-Murr kalandjairól vagy a Don Carlosról, amelyikben II. Fülöp feleségét játszotta. Tamást is ragyogó színészi lehetõségek találták meg ebben az évadban, hiszen Kádár úr a Mohácsi János rendezte Illatszertárban, kéjvágyó Herceg az Asszony asszonynak farkasában, ügyvéd a Rózsák háborújában s címszereplõ A kék pékben. Az ifjú színész ezekben a napokban is gõzerõvel próbálja a Szente Vajk rendezte Meseautót, amivel nyit majd augusztus 18-án a teljesen felújított Szabadtéri Színpad. Ne felejtkezzünk meg persze az Arany János tiszteletére összeállított Arany-Metszésrõl, vagy a remek Mûvészasztal rendezvényekrõl sem, amiknek sikeréhez maguk is hozzájárultak! Rájuk fér tehát a pihenés, a feltöltõdés.

Útinaplót készítenek

– Azért pályáztunk a díjra, mert mindketten nagyon szeretünk utazni, új dolgokkal találkozni, feszegetni a határainkat – veszi át a szót Tamás. – Ha végtelen mennyiségû idõnk és pénzünk lenne, állandóan úton lennénk. Néha persze hazajönnénk játszani – teszi hozzá mosolyogva. (A Móricz Zsigmond Színház rendszeres nézõi tudják, mennyire elhivatottak, mekkora elánnal dolgoznak, miközben sem az idejüket, sem az energiájukat nem sajnálják, ha „játékról” van szó – szerk.) – Hogy hová megyünk, még titok, nem akarjuk „elkiabálni”, annyira „menõ”.  Fotókkal, videókkal dokumentált útinaplót készülünk írni, amit az alapító honlapján tekinthet majd meg minden érdeklõdõ. Nehéz évadunk volt, jó ilyenkor egy teljesen másik környezetben újraértelmezni önmagunkat. Alig várjuk, hogy induljunk már!

(Szerzõ: Sz. Kántor Éva)