Hittel és elhivatottsággal gyógyít már több mint 40 éve Nyíregyháza tüdőgyógyász főorvosa, dr. Obbágy Veronika. Hat közönség- és két szakmai díjas orvos kollégája társaságában vette át áprilisban a Szent-Györgyi Albert Orvosi Díj közönségdíját a Magyar Tudományos Akadémián rendezett ünnepségen. A neves hazai tudós Nobel-díjának évfordulóján alapította a kitüntetést a szegedi Goodwill Pharma Egészségért Alapítvány.

A hálás betegek, páciensek szavazták meg a 2017-ben alapított Szent-Györgyi Albert Orvosi Díj közönségdíjára dr. Obbágy Veronika tüdőgyógyász főorvost. 12 debreceni esztendő után jött férjével Nyíregyházára, akit itt állított szolgálatba a püspök. Nem lehet hirtelen, átmenetmentesen feladat és sikerek nélkül maradni – fogalmazott a díjazott. Ezért dolgozik még több mint 40 év szolgálat után is. Így aztán bőven van rálátása az orvostudomány fejlődésére.

„Ma már nem a TBC a tüdőgyógyászok legnagyobb gondja – van még, de inkább gócpontokban –, hanem azok a betegségek, amikről saját magunk tehetünk, pl. a dohányzással, de jelentős a környezetszennyezés szerepe is. Nagyon sokat fejlődött az orvostudomány, mert amikor én kezdtem, sok esetben hoztak be olyan asztmás rohammal betegeket, hogy alig tudtuk megmenteni az életüket. Ma is előfordul 10–15 beteg évente, hogy asztmás rohamban meghal, de ez nagyon ritka ahhoz képest, ami 40 évvel ezelőtt volt. Ma már jó gyógyszerek vannak, fantasztikusan együttműködik az orvostudománnyal a fizika” – fogalmazott a kitüntetett, dr. Obbágy Veronika.

Ma már sok olyan inhalatív gyógyszer van – a fizikusok találmánya nyomán –, mellyel minél mélyebbre, és a legkisebb légutakba is eljuttathatják a gyógyszert. Nagy szerencse ez, hiszen az érbe pl. nem lehet befecskendezni a koleszterinoldó anyagot.

Másik újkori betegségként a COPD-t említette a főorvos. Ez előrehaladó és visszafordíthatatlan, de gondozható betegség. A hit és elhivatottság is jelen van Obbágy főorvos asszony életében szakmai tudása és emberszeretete mellett. A nyíregyházi görögkatolikus székesegyház korábbi Szent Miklós-díja is az egyházi és világi köszönet kifejezése.

„Mondhatom, hogy a hitet az anyatejjel szívtam magamba, hiszen görögkatolikus pap gyereknek születtem. Nem győzök hálát adni a Jóistennek, hogy azt csinálhatom egész életemben, amit szerettem volna 4 éves koromtól, hogy gyógyítsak és orvos legyek. Ezekben a díjakban is – a szakmától is, a kórházamtól is kaptam díjakat – a Jóisten kezét éreztem sok esetben, hogy én soha nem térítettem, de mindig igyekeztem megmutatni a hitemet” – mondta a főorvos asszony.

Köszönettel fordul hálás betegei felé, akik erre a díjra javasolták. És persze sokat köszön a családjának – kiváltképp gyerekeinek –, akik elviselték, hogy édesapjuk, aki pap és a Hittudományi Főiskola tanára, de édesanyjuk is mindenkié. Náluk nincs munkaidő. Orvos és pap is van a gyerekek között. A családtervezés idején döntött arról, hogy szemész, vagy tüdőgyógyász lesz. Súlyos asztmás édesanyja miatt választotta aztán az utóbbit, hiszen csodálattal tapasztalta, hogy egy vénás injekció után talpra áll a beteg. Ez a gyógyító csoda segíti és kíséri végig pályáján.