Új helyen, szokatlan évszakban, kiéhezett lélekkel, visszatartott és új könyvekkel nyílt meg csütörtök délután Nyíregyházán is a 92. Ünnepi Könyvhét és 20. Gyermekkönyvnapok. A köszöntők után Lackfi János író, költő, műfordító beszélt az irodalomról, és arról, hogyan lett ő író, olvasó, szórakoztató ember.

Délelőtt könyvtárosok kitüntetésével kezdődött az ünnep, aztán beköltöztek a belvárosi térre a könyvsátrak. Megérkeztek a helyi szerzők köteteikkel, és várták az olvasókat. Jöttek a viccek, adomák, olvasmányélmények.

„A nagy bezártság alatt – mert a történészek mindig szeretnek korszakokat megjelölni – a tavalyi évben a könyvtár hál’ istennek nem sok olvasót veszített. Az adatokból úgy tudom, hogy nőtt a kölcsönzések száma. Köszönöm szépen, hogy a COVID alatt is mentek és kiszolgálták az olvasókat a könyvtárosok. Ez azt mutatja, hogy a hagyományos írás és olvasás nem egy veszendőbe menő dolog, hanem fenn kell tartani, író-olvasó találkozókat minél többet kell szervezni, hogy az emberek megismerjék azt, amit épp a kortárs irodalmárok írnak. Megismerjék, amit eddig írtak és ebből próbáljanak egy víziót a jelenbe és a jövőbe megtenni” – mondta köszöntőjében dr. Ulrich Attila alpolgármester.

A könyvtár igazgatója beszélt a fejlesztésekről, az új közösségi terekről és az állománybővítésről. Hallottunk a Kamasz Teraszról, a Képregény Tárról, és arról, hogy igenis ma is olvasnak az emberek. Régen a könyv volt a mobil – utalt a megnyitó egyik vendége a korszakváltásra, a divatra.

„A háromnapos programsorozat itt, a Korzó előtti téren, majd folytatva a vásárosnaményi Tiszavirág tanyahajón, lehetőséget biztosít – ahogy könyvtáraink mottója is hirdeti –, hogy az olvasó értékekkel, élményekkel és inspirációval gazdagodjon. Nagyon fontos, hogy az olvasók a beszélgetések és dedikálások keretében személyesen találkozzanak kedvenc íróinkkal, költőinkkel, az alkotás mögött megismerve az embert, az emberi sorsot, magát a szerzőt.”

Lackfi János József Attila-díjas író, költő, műfordító, tanár, Nyugat-kutató és fotós nyitotta meg a 92. Ünnepi Könyvhetet Nyíregyházán. A Babérkoszorús vendég élvezetes előadásából tudtuk meg, miért és hogyan lett költő ő, akiben persze már gyermekkorában is ott lapult az írás kényszere. Az, hogy minden hírből sztorit halljon. Mindezt meg tudja írni, és mindez eljusson az olvasókhoz. A színpadon boncolgatta, hogy mi is az irodalom. Talán sűrítőanyag, mely három évtizedet képes egyetlen mondatban megfogalmazni?

„...vagy kilincs az irodalom. Kitár teret és rögtön beléveszünk az egymásba nyíló síkokba. Száz éveket vagy ezer kilométereket tudunk utazni... vagy egy robbanótöltet, hiszen szétbombázza a létezésünket, és tök másféle módon rendezi el a valóság elemeit. Vagy kapocs az irodalom, hogy összefogja az életet, amely amúgy széthullik, elmúlik, elpereg, eltűnik, de megmarad valamilyen módon a betűkben. Találhatunk ezer hasonlatot, de egyik sem lesz pontos, mégis mindegyik tartalmaz valami résztudást az irodalomból. Maradjunk abban, hogy irodalom, napi többször, bő vízzel, csipet fűszerrel megbolondítjuk, lőtt, szúrt, vágott lelki sebre rátapasztva, társ a bajban, a nehéz napokon is. Most és mindörökké! Köszönöm figyelmüket! A könyvhetet megnyitom!” – izgalmas előadásával állott a színpadon Lackfi János.

Lackfi János könyvei után Oláh András, Karádi Zsolt és Sipos László köteteit, folyóirat-bemutatókat ajánlok. A Vörös Postakocsi, az Átutazók Művészeti Egyesület, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, illetve a Partium szerkesztői találkoznak a közönséggel, 15, 16 és 17 órától.