Van, ahol lezárja, van, ahol megnyitja a karácsonyi ünnepkört: a mai nap, vízekereszt a nyugati és a keleti kereszténységben is jeles napnak számít. A mi kultúránkban a farsang első napja is ez az ünnep, mely véget vet a karácsony csendességének.

A vízkereszt a karácsonyi ünnepkör lezárása, amely a keresztény világban az epifánia (az epiphania görög szó, jelentése: megjelenés) ünnepe, mely kifejezés Jézus három megjelenésére utal. E naphoz kapcsolódik a háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe, Jézusnak a Jordán folyóban történő megkeresztelésének napja és a Megváltó csodatevő hatalmának első megnyilatkozása a kánai menyegzőn, a víz borrá változtatása.

A rendkívül összetett, az ókor hagyományainak, időszámításának is számos vonását megőrző ünnep 12 nappal karácsony után következik, ám pontos időpontját csak 2014-ben rögzítette a katolikus egyház január 6-ára, „parancsolt ünnepként”. Míg Nyugat-Európában a háromkirályok látogatása, addig Kelet- és Közép-Európában, így hazánkban is Krisztus keresztségének ünnepe lett hangsúlyos – a mai napig – a vízkereszt napi liturgiában az évszázadok folyamán.

Vízszentelés, házszentelés

Amikor Jézus 30 esztendős lett, a Jordán vizében megkeresztelte őt Keresztelő Szent János. Jézus megkereszteltetésének emlékére keleten ezen a napon osztották a keresztség szentségét s áldották meg a vizeket, főleg a Jordánt és a Nílust; innen a magyar nyelvben is az elnevezés: a vízkereszt. Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, és ebből a hívek is hazavihetnek. Egész évben ebből merítenek kereszteléshez és más szertartásokhoz, ahol szenteltvizet használnak. Ezen a napon tömjént is szenteltek. A hagyományok értelmében felnőttek keresztelése is vízkereszt ünnepén vagy húsvétkor történt meg.

A víz megszenteléséhez kapcsolódik a házszentelés vagy lakásszentelés hagyománya, amikor a házakat vagy a lakásokat is megszentelik a szenteltvízzel. Az ajtófélfára ilyenkor felírják az évszámot és a „Christus Mansionem Benedicat” („Krisztus áldja meg e házat!”) kezdőbetűit a következő formában: 20 + C + M + B + 21. Magyarországon e három betű helyére a G, M, B – Gáspár, Menyhért, Boldizsár, a három király nevének kezdőbetűje került.

Szintén Jézus „megjelenéseként” értelmezték azt, amikor az egész pogány világ nevében borult le a három keleti király a kicsi Jézus jászolánál, ők voltak az első pogányok, akiket az Isten kegyelme elvezetett a földre szállt Igéhez. Régente, a Magyar Királyságban a vízkeresztet mint a három királyok napját is emlegették. A bölcseket vagy királyokat, a Megváltóhoz vezető csillagot a hit fényeként értelmezték, amely elvezet „az Isten színről színre való látására”.

Vizsoly egyik önálló gótikus freskóján és Bártfa városának egyik faliképén is szerepel az a jelenet, amikor Jézus megáldja az egyik kőkorsót. A kánai menyegző során a Megváltó a lakodalomban, ahol vendég volt, amikor kifogyott a bor, „Volt ott hat kőkorsó a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt nekik: Töltsétek meg a korsókat vízzel! Meg is töltötték őket színültig. Ekkor azt mondta nekik: Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak. Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnét való, a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. Hívatta a násznagy a vőlegényt, és szemére vetette: Először mindenki a jó bort adja, s csak mikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót”.

A bor és a víz ismert szimbolikája mellett számos értelmezése van ennek az átváltoztatásnak. Református szemszögből például „Jézus a hétköznapokat is ünneppé tudja tenni. A víz közönséges megszokott, hétköznapi ital, a bor ünnepi. Jézus a hétköznapit ünnepivé változtatta. Azt teszi mindig. A szeretet ünnepivé, széppé tesz. A vizet borrá változtatja”.

Virágszirmok füstje nyithatja meg a farsangot

A karácsonyi ünnepkört lezáró naphoz néphagyományainkban számtalan szokás, szertartás fűződik. E nap fontosságát kiemelte, hogy az elcsendesedésnek szánt karácsonyi időszak, melyet csak a szilveszter régebben is hagyományos zajongása, kolompolása, ostorpattogtatása vert fel, a vízkereszttel véget ér, hiszen az már a farsang első napja.

Szokás volt például a szenteltvíz hazavitele, melynek gyógyító hatást tulajdonítottak. Régebben otthon a szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy az emberek magukra locsolták, betegségek vagy rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták vele, hogy áldás legyen a házon.

A lányok számára a vízkereszt férjjósló napnak számított. Még egyszer meggyújtották ezen a napon a karácsonyfa gyertyáit, szétosztották a megmaradt édességet, majd a fát tűzre tették, csak egy ágacskát tűztek belőle a szentkép mögé a gonosz ellen.

Ezen a napon a rokonok, barátok meglátogatták egymást: délben és este is folyt a vendégeskedés, az esti harangszót pedig kántálás és a csillagjárás (a tractus stellae nevű misztériumjáték) követte. Fellelhető a nap hagyományai között, hogy „gonoszűző és szerencsevarázsló nap”, mely időjárásával a tél hosszára, a nyár esős vagy száraz voltára, így a termésre, főleg a bortermésre adott előjelt.

Szép hagyományai voltak Nyugat-Magyarországon az ide kapcsolódó „virágszentelésnek” is: „El kell múlnia a karácsony minden varázsának, csak azután esik rá megint a család tekintete vízkereszt napján. Ekkor leveszik helyéről, virágjainak egy részét lemorzsolják, s tányérra vagy agyagfödőre teszik. A száraz morzsák alá parazsat gyűjtenek, mely lassú égést idéz elő s kellemes füstöt támaszt. Mikor már ennyire vannak a virágszirmok, a háziasszony kezébe veszi az edényt, s megindul az egész ház népével a családi lak megáldására. Útközben ima hangzik fel a résztvevők ajkán, s ezzel az Isten jóságát kérik az újesztendőre. Mikor körüljárták a házat, be-befüstölnek minden helyiségbe s azután minden ajtó fölé a családfő krétával három keresztet ír. A szertartás végén bemennek a konyhába és itt a földre teszik a füstölőt. Most aztán mindenki leveti cipőjét és mezítláb a füst fölé tartja lábát, s imádság közben kéri az Istent, hogy tartson távol tőle minden bajt ez új esztendőben. Utána megint felhúzzák lábbelijüket, és ekkor következik a „Pu’ln” (hintés, szórás). Ez abban áll, hogy a háziasszony diót és szárított gyümölcsöt szór a földre. A gyermekek ezeket nagy zsivajjal összegyűjtik. A lárma akkor lesz legnagyobb, mikor az apa őket hideg vízzel meglocsolja.”

Az ortodox karácsonytól az alámerülésig

Míg a nyugati kereszténység világában január 6. lezárja, a keleti keresztényeknél ez a nap megnyitja a karácsonyi ünnepkört.

A mai nap, január 6. és a holnapi, 7. több millió ortodox keresztény számára a karácsony ünnepét jelöli. A mai nap estéje a szenteste Oroszország, Grúzia, Örményország, Fehéroroszország, Szerbia, Egyiptom, Etiópa és Kazahsztán területén.

Január 19-én kerül sor az ortodox vízkereszt ünnepére. Az eltérés oka, hogy a pravoszlávok a mai napig az „ónaptárat” használják, a Gergely- és a Julián-naptár közötti eltérés 13 nap, tehát az ortodox egyház naptárában ez a nap január 6. Ekkor az ortodox pap fából keresztet hajít a – gyakran már jeges – vízbe, a hívek utánaugranak és a keresztet kihozzák.

Hazánkban rendszerint Keszthelyen tart Balaton-szentelést január 19-én az ortodox egyház. A hagyomány szerint az a bátor vállalkozó, aki bemegy a vízbe a keresztért, megkapja az Úr kegyelmét.

(Forrás: hirado.hu, Katolikus Lexikon, Etnographia, presbiterkepzes.hu, Katholikusok Lapja)