Hazánkban a leánycserkészet nagyon nehezen bontogatta szárnyait. A probléma gyökere az volt, hogy kezdetben olyan leánycsapatok alakultak, amelyek a fiúk munkáját utánozták, ennek eredményeként a lányok inkább csak „fiúsabbak” lettek. Egy időben még a cserkészettől is eltiltották őket. Az akadályok csak 1924-re hárultak el, amikor megalakult a Magyar Leánycserkész Szövetség Linden­meyer Antónia elnökletével.

Városunkban rövid ideig működött az Evangélikus Leánygimnázium alakulata, s mindössze hét évet élt meg a Pacsirta utcai árvaházban működő Erzsébet királynéról elnevezett csapat is. A lányok nem őrsökben, hanem 6–8 fős családokban munkálkodtak, amelyeknek virágneveket adtak. A ruházatukat így mutatta be Ferencz Miklósné Kovács Gizella, aki az árvaházi csapatnak volt a tagja: „barna rakott szoknya, tejeskávé színű ingszerű hosszú ujjú kívül viselt blúz, csatos barna bőröv, barna háromszögletű nyakkendő, elöl gyűrűvel összefogva, nagyszélű barna kalap alatt szabályozható szalaggal”. Hetente gyűléseket tartottak, amikor például háztartási ismereteket is elsajátítottak, valamint részt vettek különböző ünnepélyek rendezésében.

A 39. sz. Erzsébet királyné cserkészcsapat 1924. és 1931. között tevékenykedett. Első parancsnoka Wágner Irén volt. 1925-ben a város színházában tettek fogadalmat a csapat újoncai, a „tündérkék”. 1926-ban egy cserkészotthont létesítettek, amelynek az avatási ünnepére a főhercegi pár, dr. József Ferenc főherceg és Anna főhercegasszony is a városba érkezett. A cserkészlányok egy babakelengyét tartalmazó tulipános ládával lepték meg őket. A csapat parancsnokságát 1928-ban Molnár Rózsa vette át, aki az Evangélikus Leánygimnáziumban rajzot és művészettörténetet tanított. Õ maga is szívesen festett, kerámiázott, kiállításairól tudósítások jelentek meg. 1929 nyarán a zempléni Királyhegyen táboroztak.

A szép reményekre jogosító csapat az árvaház bezárásával szűnt meg. Ezután már csak az emléke maradt meg a nyíregyházi leánycserkészetnek.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)