hirdetés
A Junior Prima díjas Gulyás Attila 2020-tól a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulatának művésze. Azóta számos előadásban szerepelt, többek között nevettetett a Legénybúcsúban, drámát játszott a Közellenségben és a Váratlan vendégben, számomra a legemlékezetesebb alakítást a Frankenstein Kreatúrájaként és az Életrevalókban, mint Driss nyújtotta.
Ebben az évadban négy bemutatóban láthatjuk: A padlás, a Házassági leckék középhaladóknak, az Alul semmi és az Aranylakodalom című előadásokban, s olykor korábban bemutatott színdarabokban is, mint az Életrevalók vagy a Legénybúcsú. December 19-én pedig a Bencs Villában ad karácsonyi koncertet az énekesként is népszerű színművész.
– Megtaláltad a helyed Nyíregyházán?
– Többé-kevésbé, de inkább a többé felé hajlik. A Móricz Zsigmond Színház jó színház, minőségi kultúrát képvisel, és egyik különlegessége, hogy remek társulata van, éppen ezért nagyon megszerettem. Sok helyen küzdenek gondokkal, esetenként a látogatottság sem kiemelkedő, nem úgy, mint nálunk. Itt dolgozhat, a hivatásának élhet az ember, ha akarja, van szakszervezetünk is. Mindent egybevetve nagyon örülök annak, hogy egy jó kis európai színház társulatához tartozom.
– Melyek az itteni kedvenc szerepeid?
– Többet is mondhatnék, de – meséli széles mosollyal az arcán – a nagy kedvencem, az eddigi leghálásabb szerepem a Szaffiban Loncsár. Szeretek mesét játszani, a Szaffi nagyon szívhez szóló. Gyermeki odaadással csináltam végig a nem tudom hány, de nagyon sok előadást.
Bár az eddigi életem során nem minden előadást és szerepemet kedveltem, a Móricz Zsigmond Színházban az az érdekes, hogy itt mindegyiket. Nálunk igazi alkotómunka folyik, jó előadásokat csinálunk.
– Különleges feladat A padlás zsörtölődő szelleme. Hogyan érzed magad Lámpásként?
– Magamat adom.
– Te is zsörtölődős vagy?
– Igen, szoktam sokat. Én – megmondom őszintén – nem voltam képben a ’80-as évekbeli előadással, nem láttam, nem ismertem A padlást, bár nagyjából tudtam, miről szól. A dalokat természetesen ismertem, énekeltem is. Nagyon örülök, hogy dolgozhatok benne, megszerettem. Igazán jó, alkalmas, és kell is az ilyen sztori a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt. Egyedül a szereposztással nem értek egyet (nevet, majd súgva hozzáteszi: én inkább a Révészt szerettem volna játszani...) De Istipisti kollégámtól (István István) nem irigylem, nagyszerűen megoldotta.
– Mi A padlás titka? Nem lehet rá jegyet kapni.
– Dánielffy Gergő világsztár, meg Gulácsi Tomi is, akik a főszerepet játsszák. Országos hírű A padlás. Ebben az időszakban, amit ma élünk, amikor nagyon sok gondja és fájdalma van az embereknek, jó, hogy A padlás megmutatja, miként barátkozzunk meg mégis a minket körülvevő világgal. Azért van ekkora sikere szerintem, mert a mondanivalója közel áll az emberhez. Mese is, gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt való.
– A Házassági leckékről már tudsz valamit?
– Összevissza hazudozás, de francia módra. Nagyon bájos történet, remek francia vígjáték. Kellemesen csalódtam benne, mert nem tapad az előadás, hanem szépen halad előre, egyfolytában gyorsul, a vége felé csúcsosodik, viszonylag könnyen lemegy. Könnyed a konfliktus, nagyszerű és nagyon csinos színésznőkkel dolgozhatok: Kuthy Patriciával és Szabó Mártával. Patival még nem játszottam együtt, ezért is örülök neki, Mártival az Életrevalókban már igen. Úgy néz ki, jó párost alkotunk majd vele. Remek, hogy Tóth Zolkával is újra együtt lehetek a színpadon. Guelmino Sándor rendezi, nagyon jó koncepciója és ötletei vannak.
– Driss teljesen önmagát adta, semmiféle képmutatás, álságosság nem volt benne. Úgy sejtem, a Házassági leckék Michelje egészen más típusú, ellentétes szerep. Ez kihívást jelent?
– Másfajta kihívás, főleg a játékstílusban, mert nem mondhatom, ami szívemen, a számon. Driss ilyen volt. Itt viszont megcsalásokról van szó, és a rendező kérte is, hogy a játékstílusban fordítsunk figyelmet arra, hogy mindig eltakarjunk valamit a gondolatainkból, hiszen sokkal érdekesebb az a hazugság, amit nem mondunk ki, mert a néző úgyis tudja, hogy nem mondunk igazat. Ez a kihívás benne. Olyan hazudós embert kell játszanom, aki rosszul hazudik, de ő ezt nem tudja. Elhiszi, hogy igazat mond, hogy sima az élete, a végén pedig kiderül, hogy ő a legfajankóbb, leghiúbb, miközben nem látja át a dolgokat.
– Hozzád Driss vagy Michel áll közelebb habitusban?
– Szeretném, ha sok szeretőm lenne (nevet), de lavírozni nem szerettem soha. De szerintem Driss sokkal közelebb áll hozzám. Természetesen. De jó lesz egy ilyen divatpiperkőc, sportos, hétköznapi, szexis New York-i csávót játszani.
– Az Aranylakodalomról és az Alul semmiről tudsz már valamit mondani? Ezek a jövő év első felének előadásai.
– Az Aranylakodalom a Legénybúcsú folytatása, a kedves Gulácsi Tomival fogom játszani. Nagyon sok a szöveg, ráadásul évad végén, nagyon fáradtak leszünk már akkor. Az ilyen tempós, ajtócsapkodós vígjátékban persze hozni kell a formát.
– Tomi azt mondta az Alul semmire, hogy a vetkőzés lesz a legnagyobb kihívás.
– Én már játszottam Békéscsabán, ott volt az ősbemutatója a Broadway-musicalnek. Tényleg a vetkőzés a nagy kihívás, a rendezőnek és a színházi hátteret biztosító kollégáknak el kell hitetniük, hogy nem fog látszani semmi, de erről szól a darab. A szerencsétlen munkásembereknek megszűnt az állásuk, elkezdenek sztriptizelni és abból pénzt keresnek, hogy eltartsák a családjukat. Nagyon szép emberi sorsokról és kapcsolatokról szól. A vége abszolút nézőtéri sikolyokkal zárul.
– Reméljük, hasonlóan jó szerepek várnak a távolabbi jövőben is.
– Remélem. Szeretnék sokkal több zenés darabban fontosabb szerepeket játszani. De ami késik, nem múlik, csak meg ne öregedjek addig...
Végezetül hadd szóljak még egy fellépésemről: december 19-én a Bencs Villában karácsonyi koncertet adunk Horányi Tamással és Tamás Attilával. Vannak dalok, amelyeket szeretek ilyenkor elénekelni, és meghallgatom a kollégáim ötleteit is, hogy övék is legyen a műsor. Nagyon szeretem őket, jó barátaim lettek. Különösen Attila, talán vele tartom a legszorosabb barátságot a színházban – és természetesen Hugival, azaz földimmel, Horváth Margittal.
(Szerző: Kováts Dénes)