Örkény István és Makk Károly, Verebes István és Pregitzer Fruzsina neve jelzi a Móricz Zsigmond Színház péntek esti bemutatója, a Macskajáték oszlopait. A Krúdy Kamarában a hűség és hűtlenség, a jelen és az emlékek, az érzelmi szükség drámája kerül színre Horváth Margit, Széles Zita, Kuthy Patrícia és István István összjátékában.

A Dajka Margit és Bulla Elma közreműködésével 1972-ben forgatott Makk Károly-film sikerét évtizedek óta követik a színpadi megjelenések. Minden színház, minden rendezés talál benne valami elemi kinyilvánítást. Az ifjú korosztály számára is megrendítő és tanulságos lehet az Örkény István kisregényéből készült színpadi mű, a Macskajáték. Egy egymástól távolra került testvérpár, egy régóta őrzött ifjúkori szerelem, és a megtestesült hűtlenség, megcsalás története. A péntek este, a Krúdy Kamarában látható bemutató rendezője Verebes István. 

„Mindenképpen arról szól a darab – számomra legalábbis –, és ezt próbáljuk elmesélni egy történetben, hogy abban a korban, amikor az ember már élete zömén túl van, akkor elveszteni valami illúziót, valaki olyat, akihez nagyon nagy bizalommal voltunk, az egy nagyon komoly trauma, és abba bele kell dögleni. Ma, amikor nem vagyunk elég figyelmesek egymáshoz, nem tartunk ki a múltunk mellett olyan becsülettel, vagy olyan érzelemgazdagsággal, ahogy az elvárható lenne, ez a darab nagyon jól elmondja, hogy kell jól élni. Azt mondja Orbánné nővére a darab végén, úgy kell élni, ahogy Orbánné. Bele kell halni a dolgokba! Ha tetszik, ha nem, mert így szép”

– fogalmazott a rendező, a Jászai-díjas Verebes István.

Akit semmibe vesznek, az semmivé válik – mondja a Macskajáték Orbánnéja. Ez az egyetemleges emberi igazság keveredik egy család, két nővér emlékeivel és álmaival. A hűségről nagyon is szól a Macskajáték, hiszen a több évtizedes együttélések, házasságok után, amikor már csak az érzékiség emléke él, érzelmi szükség jelenik meg a párkapcsolatokban – valahogy így fogalmaz a rendező. 
A mai néző a technikai forradalom száguldó világában hogyan is fogadja a hosszú telefonokat, a heteken át tartó levélváltásokat, melyek életben tartják a két nővér, Giza és özvegy húga, Erzsi kapcsolatát.  

„Asztrál jelenlétek működnek, vagyis úgy beszélnek telefonon, és úgy leveleznek egymással, mint ahogy mi most beszélgetünk. Amikor levelet írok valakinek, ott is érzékelem a másik indulatait, az állapotát, és az a jó beszélgetés, amelyik koncentrál is erre. Úgy fogtam fel, hogy mindig mindenki figyel mindenkire, mindenki érzékel mindent, és ettől úgy hiszem, ezek a dialógok sokkal veszélyesebbek, érzékletesebbek, drámaiabbakká váltak, mint hogyha telefonon diskurálnának”

– szólt a rendezés kapcsán Verebes István. 

Aprólékos munka a hang, fény, az akciók és a tónusok egyidejű működése, mely látványos színházat ígér a Macskajáték esetében is.
Megható volt látni, ahogy a színészeket szíven ütötte a próbák idején egy-egy jelenet. Ha jól sikerül az este, a nézőtéren is elérzékenyülhet majd, akit elér egy-egy gondolat.

A rendező, Verebes István köztiszteletnek és barátságos fogadtatásnak örvendhet Nyíregyházán, hiszen a ’90-es években színidirektor, de rendező és színész is volt a Móricz Zsigmond Színházban. Ahogy mondja, művészemberként vannak még válaszokra váró kérdései, de a magánéleti elégedettsége vitathatatlan. Nem véletlen, hogy fiát, a díszlettervező Mihályt magával hozta városunkba, hogy együtt dolgozzanak a Macskajáték bemutatóján.