Szabó Márta és Pregitzer Fruzsina, azaz Maggi és Lillemor a két szereplője annak az édes-bús történetnek, melyet Rák Zoltán állított színpadra a Szindbádban. A norvég szerzők vígjátéka amolyan Napsugár lányok előadás, mely az évad utolsó bemutatója a kamara bérleteseknek.

Meddig tart az élet? Amíg veszekedni tudunk, amíg szeretünk, amíg vannak ellenségeink, van akaratunk, vagy meg tudunk bocsátani, esetleg barátokra találunk?

Az utolsó simítások a színpadon és a frizurán az első nyilvános főpróba előtt. Hamarosan megkezdődik az előadás, a két szépkorú hölgy játéka, akiknek igencsak más az ízlésük, más a múltjuk, a szokásaik, de közös a jelenük, hiszen együtt fognak élni ezután az idősotthonban. Nevel vagy szórakoztat vajon a történet?

„Először a szépsége, aztán a bája, majd a tanulsága fogja meg a nézőt. Alapvetően szórakoztat. Én azt érzem, és a végén lesz egyfajta – nem is tanulságnak nevezném - rádöbbenés, amikor rájönnek az emberek arra, hogy mi is az igazán fontos az éléetben. Arra, hogy nem a külsőséget kell keresni, hanem egymást. A társat. Bárhonnan jön két különböző ember, ha odafigyelnek egymásra, meg lehet találni egymásban a kapaszkodót.” - fogalmazott a rendező, Rák Zoltán. 

Már az olvasópróbán szó volt arról, hogy amolyan Napsugárlányos történet ez, de csupán a második félidőt illetően, hiszen Maggi és Lillemor korábban nem ismerték egymást, semmi közük nem volt egymás életéhez. Úgyhogy most kell megvívják harcukat egymással. Láthatóan jó kedvvel dolgozik együtt a két Jászai-díjas színésznő, Szabó Márta és Pregitzer Fruzsina.

„Az egyik abszolút egyszerű ember, aki egy gyárban dolgozta le az egész életét, míg mellékerül egy igen gazdag, a felső tízezerből való hölgy. Mindketten máshogy szocializálódtak, és az alaphelyzet az, hogy hogyan tud két ilyen különböző ember összecsiszolódni.” - mondta a rendező.

Küzdelmek árán, de rájönnek, hogy az Idősek Otthonában sem ér véget az élet. Az egykori szerelmek, a gyerekek és persze, a nagybetűs férfi, aki összeköti ezt a két embert. Maggit, aki dohányzik és portóit iszik, illetve Lillemort, aki nemes ízléssel élte eddig az életét. A játék, a szenvedély a lényeg, nem a kor – mondta a próbák elején Rák Zoltán, akinek harmadik rendezése a darab, melyet a kamara bérletesek láthatnak a Szindbádban.