A Művészeti Akadémia ösztöndíjpályázatára készült az a 12 nagyméretű grafika, melynek teljes anyagát láthatják október végéig a Pál Gyula Teremben. Szepessy Béla grafikusművész Magyar Simplicissimus című gyűjteménye egy könyv nyomán született, és erdélyi meg felvidéki városokat ábrázol.

Simplicissimus, egyszerű gondolkodású regényhős a kifejezés jelentése. Városok és jelképek szerepelnek Szepessy Béla grafikusművész Magyar Simplicissimus című kiállításán. Kassa, Eperjes, Nagyvárad, Nagyszeben, Pozsony és még hét. A művészt és közönségét köszöntő képviselő így szólt a megnyitón.

„Engem, mint hitét gyakorló embert, a jókezű rajzoló ember jellemzés ragadott meg. Kéz. Gondoljunk bele abba, hogy Istentől kapott kezünket mi mindenre tudjuk használni! Jóra és rosszra egyaránt. Pl. a simogatással a szeretetünket, a legyintéssel a véleményünket, de ugyanez a kéz tud táplálni, építeni vagy rombolni, akár remekműveket alkotni, és még hosszasan lehet sorolni. Szepessy Béla alkotásait nézve, és gyönyörködve bennük, az áldott kéz jut eszembe” – szólt Szenti Tibor.

És eszébe juthat a kiállításlátogatónak az olvasott, többféle tudományban járatos ember. Szepessy Béla, a gyakorló művész tanár persze nemcsak könyvekből vette a látottakat, hiszen hallgatóival terepgyakorlatokon sorra járta a megrajzolt városokat.

„Ez egy könyvre utal vissza. Ez a könyv az 1600-as évek végén jelent meg egy Daniel Speer nevű német úriember tollából, aki Wroclawban, magyar nevén Boroszlón született. Korán árvaságra jutott, és felnövekedve bebarangolta az akkori királyi Magyarországot és Erdélyt. Különféle kalandokban vett részt. Harcolt a török ellen, fogságba esett, kiváltották, és közben állandóan jegyzeteket készített, a felvidéki jelentősebb településekről nagyon szép leírásokat adott. A könyv egyébként rendkívül érdekes, ha filmrendező lennék, biztosan megfilmesíteném” – beszélt a kiállítás előzményeiről prof. dr. Szepessy Béla grafikusművész.

Egy pikareszk regény és útirajz a grafikák alapja, melyek a Művészeti Akadémián meghirdetett ösztöndíjpályázatra készültek. Zászlószerű, papírtekercsre emlékeztető formák. Vegyes technikával készültek, közel másfél év alatt. A figurális elemek alapja – körülbelül 150 rajz – linómetszet, a háttér digitális rajz, mely a múlt és jelen idősíkjait vetíti egymásra.

„Mindegyiknek a középtáján ott van a városnak a látképe, igyekeztem azt a stílust követni, amely abban az időben dívott, amikor az 1600-as évek vége felé különféle vándor metszők bejárták az országokat, és a városokról látképeket készítettek. Valamint tanulmányoztam a kor viseletét, végignéztem címereket, pecséteket, különféle kiadványokat, és ezekből állítottam össze úgy, hogy ezek a viseletek, fegyverek nagyjából hitelesek legyenek” – tájékoztatott az alkotás folyamatáról a művész.

A Vigadóban szeptember 8-án nyílt kamarakiállítás után Nyíregyházán, a Pál Gyula Teremben október 31-ig láthatják a gyűjteményt, majd a művész tervei szerint sorra járnak a képek valamennyi városba, melyek szerepelnek a sorozatban. A kezdés talán Nagyváradon lesz, hiszen Szepessy Béla a Partiumi Keresztény Egyetem tanára, és művészei révén is közel áll hozzá ez a nagykultúrájú város.