Az ünnep története meglepően összetett. Ezt az ünnepünket egykoron augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján tartották, mert erre a napra hívta össze István a királyi tanácsot, és tartott törvénynapot Fehérváron. A mai dátumot viszont Szent László királynak köszönhetjük, aki VII. Gergely pápa hozzájárulásával a Nagyboldogasszony utáni első vasárnapon, 1083. augusztus 20-án emeltette oltárra I. István relikviáit a székesfehérvári Bazilikában. A magyar egyház ezt a napot iktatta kalendáriumba István névünnepeként – írta Király Nóra a Családban marad! blogon.

Augusztus 20-a történetében az ünnep állami és egyházi jellegének egyensúlya aztán az idők folyamán folyamatosan változott. Szent István ünnepe az Árpád-ház idején még meglévő dinasztikus erejét a török hódoltság idejére elveszítette. A törökök felett aratott győzelem – Buda váráról lekerült a félholdas zászló – emlékére XI. Ince pápa 1686-ban megváltoztatta Szent István ünnepének dátumát. Az egész katolikus világ számára elrendelte, hogy minden év szeptember 16-án emlékezzenek meg Szent István ünnepéről. Majd az elkövetkező száz évben Szent István napja kiszorult az egyházi kalendáriumból sok más egyházi ünneppel együtt. Mária Terézia uralkodásának idején 1774-ben ismét országos ünnep lett Szent István napja, köszönhetően annak, hogy a királyné szeretett volna ezzel a magyar rendek kedvében járni. Szintén a királynőnek köszönhető, hogy a titokzatos körülmények között eltűnt Szent Jobb visszakerült Raguzából (ma Dubrovnik). Az ereklyét előbb Bécsbe szállították, majd Győrön és Pannonhalmán keresztül 1771. július 20-án megérkezett Budára. 1818-tól vált szokássá, hogy díszes körmenettel tiszteleg Magyarország a legfontosabb ereklyénk, a Szent Jobb előtt.

Később, az 1848-49-es szabadságharc leverését követően a Habsburg hatalom nem engedélyezte a magyar nemzeti ünnepeket egészen 1860-ig. A Kiegyezés után 1891-ben Ferenc József munkaszüneti nappá nyilvánított Szent István napját, ezzel a dualista monarchia egyik államának alapító királya elfoglalhatta kitüntetett helyét a naptárban. Újabb jelentéstartalommal bővült ez ünnepnap a Monarchia széthullása után: Magyarországon Szent István az erős államiság, a magyar királyság, valamint a nemzeti egység jelképe lett. A második világháború után a politikai erők többsége számára Szent István ünnepe a feudális viszonyokat konzerválta volna, ezért az országgyűlés 1945-ben megváltoztatta az ünnepnap jelentését. Ekkor vált augusztus 20-a az egykori aratóünnepeket, aratóbálokat idéző új kenyér ünnepévé. 1947-ben pedig már el is törölték Szent István ünnepét a kalendáriumból, mert úgy gondolták, ha május elsején ünnepelnek a munkások, ünnepelhessenek augusztus huszadikán a földmunkások is. Az elkövetkező években megint változott az ünnep tartalma: 1949-től 40 éven keresztül augusztus 20-án a Magyar Népköztársaság Alkotmányát ünnepeltük, a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyérrel.

Kétségtelen, hogy volt egy évtizedeken át tartó olyan időszak, amikor Szent István az ünnepi hagyományainkban „hosszú álmát aludta”. 1989-ben jött el az ideje annak, hogy újjáéledhettek régi hagyományaink: katolikusok és érdeklődők ezrei vettek részt a Szent Jobb-körmeneten, és 1991-ben a demokratikusan választott Magyar Országgyűlés augusztus huszadikát Szent István napjaként hivatalos állami ünnepnek nyilvánította. Ma már lelkiismeretünk, hitünk és meggyőződésünk alapján választhatunk, hogy az államalapító királyra és/vagy a katolikus szentre emlékezünk.

Az életet, az otthont szimbolizáló nemzeti színű szalaggal átkötött, frissen sütött kenyér az ünnepi asztal áldása: általa megidézzük Szent Istvánt és az államalapítás emlékét, valamint az aratás befejezésével az új kenyér ünnepét. Emlékezzünk erre a felvágásakor, és osszuk meg augusztus 20 ősi történetét, hogy a fiatal generáció se feledje, hanem vigye tovább a hagyományaink tiszteletét.

„Országunknak szent királya,
Így emlékezünk Istvánra,
Ki államot alapított,
Istenhitre megtanított.
Óh, mennyi gond tépte, marta,
Hogy a népét egyben tartsa.

Törvénykönyve rögzítette,
Mint helyes a magyar tette.
Égi anyánkat felkérte,
Legyen hazánk védelmére…

Új búzából, új kenyér,
Friss illata száll felénk.
Köszöntjük szép szavakkal,
Nemzetiszín szalaggal.

Testet tápláló manna,
Üdv neked és hozsanna!
Áldott legyen a kenyér
István király ünnepén!
Megköszönjük Istenünk
Mindennapi kenyerünk…”

(J. Bérces Anikó: Augusztus 20.)