Június 11-étõl láthatjuk nyíregyházi színpadon, először a Rózsakertben Mészáros Árpád Zsoltot, aki nagy örömmel tér vissza gyökereihez. Most a Gyalog galopp alapján készült Spamalot címû musicalt próbálja.

– Régi álmom, hogy ahogy telnek-múlnak az évek, ahogy porosodom, visszatérek a gyökerekhez, azokhoz az álmokhoz és gyerekkori célokhoz, amelyek az évek során háttérbe szorultak vagy kicsit feledésbe merültek. Ezeket most szeretném elõtérbe helyezni. Feltett szándékom, hogy minél többet legyek és ténykedjek szülõvárosomban, Nyíregyházán – mesélte a hazatérésrõl a népszerû színész-énekes. – Az elsõ szerelem a Móricz Zsigmond Színház volt, én gyakorlatilag Nyíregyházának és ennek a színháznak köszönhetem a sikereimet, illetve azt, hogy jólétben élhettem és élhetek a családommal. Nemcsak az anyagiakra, az életszínvonalra gondolok, mert véleményem szerint a mi gazdagságunk abban rejlik, hogy a család minden tagja, a gyerekeket is beleértve, harmóniában és boldogan tud együtt élni. A színészi, énekesi pályám nagyon sok mindenkinek csak csillogást és fényt mutat, de azért vannak árnyoldalai is, hiszen megannyi nehézséggel, kritikával, szociológiai és térképészeti logisztikával jár. Úgy érzem, most jutott odáig az életem, hogy Nyíregyházán kell játszanom egykori kollégákkal; a régi ismerősöket és a jelenleg itt élõ embereket megnevettetni, szórakoztatni, elgondolkodtatni. Többórás interjú lehetne, ha elmesélném, mit jelent számomra ez a város, amely oly sokat adott nekem: az életet, az egészséget, a gyógyulást, a barátokat, a színházat, a sikereimet, s azt, hogy világot láthattam. Mindent, de mindent...

– Már elkezdtétek a Spamalot próbáit, mely majd az elsõ nagyszínpadi bérletes elõadás is lesz. Miért lehet ez a musical érdekes a nézõk számára?

– Nemcsak azért, mert nevethetnek! A Monty Python fogalom, és mint mûfaj, egészen más a megszokottakhoz képest. Kultuszfilm lett a Gyalog galopp, iparággá nõtte ki magát... Nagyon érdekes történet, és nagyon érdekes jelenség, amelynek van létjogosultsága. A humor mindig megmutatja a valóságot, s igazából nem is a szóvicceken röhögünk, hanem az önmagunkban lejátszódó emlékeken. Szerintem kifejezetten kellemes két és fél óra vár a nézõkre! Ezt szolgálja a darab könnyedsége, szórakoztató vidámsága, feszessége és tempója. A Spamalot egy fricska, hogy a zenés színház felõl megmutassa, mi is a „könnyû” mûfaj. Mert a zenés színházat annak tartják sokan, még olykor csak prózát játszó szakmabeliek is. Erre annyit mondhatok: jöjjön, ugrándozzon, közben énekeljen magas céket, utána meg prózázzon egy jelenetben – s akkor meglátja, valóban könnyû-e ez a mûfaj. Ebben az elõadásban kicsit ki van figurázva minden; a paródiája annak, hogy a zenés színházat hogyan képzelik el az emberek, és hogy milyen egy színésznek végig táncolni és végig ugrálni nagy mosollyal az estét, még akkor is, ha éppen nem jó a kedve.

Mindenkit szeretettel várunk az elõadásokra, a Spa­malotot elõször június 11-én tekinthetik meg a Rózsakert Szabadtéri Színpadon, színházbérlettel pedig szeptembertõl.

– Milyen feladatok várnak rád az elkövetkezõ idõszakban?

– Igazából nem nagyon vállalok új darabot, mert a Móricz Zsigmond Színházban a Spamalot mellett egy másik bérletes nagyszínpadi produkcióban is színpadra lépek az évad folyamán. Szeretném privilégiummá, egyfajta presztízzsé tenni, hogy igenis, Mészáros Árpád Zsolt 35 év után megteheti azt, hogy csak Nyíregyházán vállal szerepet. Azt szeretném elérni, hogy ha engem az országból valaki meg akar nézni, jöjjön el a szülõvárosomba és itt tegye meg! Emellett megvalósítanám gyermekkori álmomat is, amikor azt gondoltam, hogy az olasz tengerparton fogok – akár hot-dogot – árulni (azaz valamibõl megélni), de emellett ne kelljen semmi mással foglalkoznom, csak süssön a nap, legyen kellemes a víz, s jó a hangulat. Jó kajákat tudok csinálni, talán az álmom is megvalósul majd. Barátaimmal közösen egy vendég­látóipari vállalkozásba kezdtünk Olaszországban, ahol a magyar gasztronómiai kultúrát szeretnék bemutatni és megismertetni, nagyon sok színes magyar programmal. Ötletem mindig van, mert igénylem, hogy folyamatosan kitaláljak és megvalósítsak dolgokat. Ezért is készítek kisvasúthoz terepasztalokat, gyártok szökõkutakat – nagyon büszke vagyok arra, amelyiket a kertemben saját magam terveztem és készítettem el. Számomra kikapcsolódás, ha a kreativitásomat valahogyan használhatom a színpadon túl is.

– Jól érzed magad a bõrödben?

– Nagyon. Ennek egyik összetevõje, hogy az alkohol teljes mértékben eltûnt az életembõl. A másik, hogy bár a pandémia alatt kicsit megreccsentem érzelmileg, de ez az idõszak nagyon sok mindenre megtanított, megváltozott a gondolkodásom, már tudok szelektálni, és egyensúlyban tartani a dolgaimat. Fogadalmat tettem a lányomnak, Rózsának, hogy ott leszek az 50. születésnapján és megtáncoltatom. Akkor leszek 85 éves, azaz még 8500 napom van hátra. Ebbõl kétezret alszom, a többit jól kell kihasználnom...

(Szerzõ: Kováts Dénes)