Az 1944-ben elhurcolt postásokra emlékeztek Nyíregyházán. A városból több mint 2000 embert vittek el szovjet munkatáborokba, köztük a főposta 24 dolgozóját. A Bethlen Gábor utcán elhelyezett emléktáblánál felidézték a történteket és koszorúkat helyeztek el, melyen részt vett Szenti Tibor önkormányzati képviselő is.

24 név az emléktáblán, 24 postás, akit 1944. november 2-án a Szovjetunióba málenkij robotra hurcoltak. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből több mint 13 ezer embert vittek szovjet munkatáborokba, Nyíregyházáról 2300-at. Köztük voltak a nyíregyházi főposta munkatársai is, akik a vezetőség felhívására munkásruhában jelentkeztek, hogy az épületet rendbe hozzák, kitakarítsák, hogy mielőbb megkezdődhessenek a postai szolgáltatások. Éjjelre a megyei börtönbe zárták őket, másnap gyalog kísérték Debrecenbe, ahonnan hadifogolytáborba kerültek. A megemlékezésen részt vettek rokonok, leszármazottak, akik egy szál virágot helyeztek el az emléktáblánál. Tóth Zoltán édesapjára emlékezett a tragédia évfordulója alkalmából.

„Én az édesapámra emlékezem, mint a legkisebb gyermeke. Hárman voltunk fiúk, amikor elvitték. Ide jött be a postára, és innen vitték el, onnantól kezdve nem is láttuk, nem találkoztunk vele többet. Kis fecnik jöttek tőle, amelyeket eldobáltak, jelezve, hogy merre vannak, a harmadikban már azt írta, hogy ne küldjünk semmit sem, mert tovább visznek bennünket, de hogy hova, azt nem tudjuk. Bevagonírozták őket és vitték tovább. Sajnos sohasem jött vissza.”

Az életben maradottakat az Uralba, illetve a Kaukázusba vitték kényszermunkatáborokba. A nyíregyháziak közül mindössze néhány száz ember, köztük egyetlen postai kézbesítő tért vissza. Az elhurcolt postások tiszteletére Nyíregyházán minden évben tartanak megemlékezést. A Bethlen Gábor utcai posta falán emelt táblánál a megemlékezés után koszorúzást tartottak. A nyíregyházi önkormányzat nevében Szenti Tibor önkormányzati képviselő helyezett el virágot.

„Nagyon nagy figyelmeztetés mindannyiunk számára két kötelezettséget az eszünkbe vésni. Az egyik, hogy emlékezzünk a honfitársainkra, a postásokra és a civilekre, akik közül összesen 120-an tértek vissza a málenkij robotból. A másik kötelességünk a mai generációkat és magunkat is figyelmeztetni, hogy a háború borzalmakkal jár, terrorral, erőszakkal, és ezért nagyon fontos napjainkban a békére összpontosítani.”

Papp László, a Nyíregyháza 1-es Posta vezetője elmondta, amikor már lehetett beszélni az elhurcolásról, a Posta című szaklap is indított egy kezdeményezést az elhurcolt postások felderítése érdekében. Ezt követően gyűjtést szerveztek az emléktábla felállítására, amelyet a városi és a megyei önkormányzat is támogatott. Így már több mint 10 éve itt emlékeznek a kollégáikra.

„A köztudatban megragadt málenkij robotra vitték el az embereket, megtévesztve őket, azt mondva, hogy a város helyreállítása érdekében kell 1-2 napot dolgozniuk, illetve volt, akit csak igazoltatni állítottak meg. Így fogdosták össze az embereket, nemcsak Nyíregyházán, hanem az ország többi területén is.”

A megyéből összesen 13 472 fő civil lakost hurcoltak el, közülük mintegy 7 ezren voltak a Nyíregyháza és környékén élők. A civil lakosság egy részét az utcákról vagy a munkahelyükről fogtak össze a katonák, akik közül Nyíregyházára mindössze 120-an tértek vissza. Az elhurcolt postások emlékét 2001. óta tábla hirdeti a posta falán. A nyíregyházi postások közül egyedül Kővári Andrásnak sikerült újra látnia szeretteit. A legfiatalabb elhurcoltnak erdőirtáson, ólom-, majd szénbányában kellett dolgoznia, amíg 1948-ban hazaengedték. A debreceni vizsgálóbizottság előtt kellett igazolnia, hogy nem volt nyilas, csendőr vagy SS-alakulat tagja, majd a szükséges oltásokat megkapva, öt forinttal engedték szabadon, azzal az intéssel, hogy a vele történtekről soha, senkinek sem beszélhet.