A Szovjetunióba, 1944. november 2-án kényszermunkára elhurcoltakról emlékeztek meg a nyíregyházi Északi Temetőben. A november 3-ai megemlékezésen a történelmi egyházak képviselői mellett beszédet mondott dr. Kovács Ferenc Nyíregyháza Megyei Jogú Város polgármestere is.

A Vörös Hadsereg katonái mintegy 2300 nyíregyházi és több százezer magyar polgárt tereltek össze és vittek el málenkij robotra, akik közül alig néhány százan tértek haza Nyíregyházára. A szovjet hadsereg által elfoglalt magyar területeken szovjet katonák a nyílt utcáról gyűjtöttek, és vittek el magyarországi civileket kényszermunkára. Az elhurcoltak között fiatalok és idősek, férfiak és nők egyaránt voltak. A több százezer némaságra ítélt magyar áldozatnak állít emléket a mai megemlékezés, amelyen a megye, a város képviselői és hivatali dolgozói mellett a hozzátartozók is elhelyezték az emlékezés virágait.

Soha nem tértek haza

„Édesapámat és édesanyám testvérének a férjét is elhurcolták 1944. november 2-án, tehát lényegében a családból két embert, és nem is tértek vissza. Ezt az elhurcolást az egész család nagyon megszenvedte. Az ember lelkében még ma is él” – mesélte el személyes történetét Dorjánszky Mihályné, hozzátartozó.

A főhajtáson a történelmi egyházak jelenlévő képviselői ökumenikus szolgálat keretében mondtak közös imát az elhurcoltakért és osztották meg személyes történeteiket a jelenlévőkkel. A megemlékezésen jelen volt Bodnár Máté, református lelkipásztor, Csordás Gábor, római katolikus plébános, Sztankó Gyöngyi, evangélikus lelkész és Kocsis Dániel, görögkatolikus pap.

„Az igazi imádságot megboldogult drága apai nagyapámtól tanultam meg, aki a Jóisten kegyelméből hazatérhetett a fogságból. Amikor kérdeztük gyermeki naivsággal, kíváncsisággal, hogy milyen is volt az a fogság, akkor nem igazán mesélt, csak arra kért bennünket, hogy imádkozzunk vele és bízzuk életünket az Isteni bölcsességre, aki gondoskodó szeretettel akar ránk vigyázni” – emlékezett Kocsis Dániel atya. 

Felfoghatatlan emberi veszteség

Az elhurcoltak egy részét otthonukból, míg másokat az utcákról szedték össze, de voltak, akiket a munkahelyükről. A nyíregyházi civil lakosság tragédiája is ez a nap, hiszen a helyi lakosok begyűjtését 1944. november 2-án kezdték meg az orosz katonák.

„1944-ben a világháború szörnyűségei, a hatalmas mértékű emberi veszteségek, a reménytelen harcok egy elvesztett háborúban, a bombázások és az emiatt jelentkező károk, valamint az élelmiszerhiány után már mindenki „csak” békére vágyott. A lakosság hitt abban, hogy a háború borzalmai után újra nyugodt életben lehet részük. Ezzel szemben az ország területére egyre beljebb nyomuló Vörös Hadsereg által végzett „begyűjtés”, a „kis munkára” tett ígéret végül hosszú évekig tartó szenvedést jelentett. 1944. november 2-án kezdték meg az orosz katonák a civil lakosság begyűjtését Nyíregyházán. Egy részüket otthonukból, míg másokat az utcákról szedték össze, de voltak, akiket a munkahelyükről” – mondta dr. Kovács Ferenc.

2300-ból csak 300-an térhettek haza

A polgármester hozzátette, a Nyíregyházáról elhurcolt 2300 ártatlan civilből mindössze 300-an térhettek haza. Azok, akik túlélték, sokáig arról sem beszélhettek, mi történt velük. Az önmagát felszabadítónak nevező Szovjetunió által elfoglalt területeken százezrek és milliók számára nem a béke, a szabadság, hanem a szülőföldjükről való elűzetés, a kényszermunka, a rabság és kiszolgáltatottság időszaka következett. Az emlékezés a Málenkij Robot emlékmű koszorúzásával és a hozzátartozók tisztelet virágainak elhelyezésével zárult.