Szükségből erény - Globális veszély

A zavar és félelem mellett hasznos oldala is volt a karantén időszaknak, amit március közepétől megéltünk a koronavírus  járvány miatt, a veszélyhelyzet idején.

Ugyanannyira sok páciens kereste fel az elmúlt hónapokban – a pandémiás időszakban csak online – a pszichológust, mint korábban. A COVID globális veszély lett, hiszen a Földön mindenkit érintett, összekovácsolta az embereket. Közösségi élmény lett az erkélyen éneklők tömege. A hála és a köszönet ezidáig a ritka megnyilvánulások közé tartozott.    

Husztiné Hajdu Erika pszichológus, magatartás terapeuta:

Éltük a megszokott életünket, amiben azért többé – kevésbé kialakítjuk mindannyian a magunk biztonságos közegét akár a magánéletünkben, akár a munkahelyeinken, és amiben a saját irányításképességünket is megéljük, és akkor egyszer csak jött ez a koronavírus, de bármi más is lehetne. Amikor valakit hirtelen elbocsátanak a munkájából, vagy váratlanul meghal egy szeretett személy a környezetében, akkor is hasonlókat él át, hogy ez a biztonság elég komolyan megbillen. Ez annyiban volt más,  hogy ez egy teljesen új helyzet volt, hiszen ezzel a koronavírussal még nem találkoztunk. Nem volt rá megszokott mintánk, hogy mi is történik ilyenkor, és hogyan éljük túl, vagy milyenek lesznek a mindennapjaink. Ezért többé - kevésbé mindenki a saját egyéniségétől függően  más – más mértékben élt meg félelmet. Az is természetes ilyenkor, hogy mint minden krízisnél vagy minden traumás helyzetben elkezdenek az önvédelmi reakciók bekapcsolni, és ilyenkor jönnek azok a ténykedések, amivel a saját környezetét próbálja védeni vagy másokat védeni és segíteni  - a sok maszk, ami elkészült, az is arról szólt, vagy az ételek, amiket kivittek. Tehát azt lehet mondani ebben a helyzetben is, hogy mindig van egy jó meg egy rossz oldala is egy ilyen szituációnak. Előhívhat az emberekből olyan jó képességeket, viselkedésmintákat, amiket jó lenne többször gyakorolni. Hogy mi várható? Azt gondolom, hogy most itt ebben a helyzetben szerencsés volt, hogy ez egy télből kilábaló időszak volt, és már csak maga a napfény, és hogy a korlátozások mellett is ki lehetett mozdulni, sokat jelentett. Az, hogy azért többé-kevésbé elindultak az emberek abba az irányba, hogy tanulni is képesek voltak ebből, és ebben a helyzetben. Én a magam munkája során –klienseimmel online tartottuk a kapcsolatot – nem azt tapasztaltam, hogy a koronavírus miatt magukba zuhantak volna, hanem éppen pont náluk is ezek a fajta önvédelmi és tanulási ismereti folyamatok kapcsoltak be, és sokkal több olyan visszajelzést kaptam és kapok most is, ami arról szól, hogy mire tudták használni ezt az időszakot.

Kortársaink megtettek olyat, amit korábban nem. A mai pörgő, zajos világban igyekeztünk nyugalomban maradni. Sokan beszámoltak arról, hogy a gyerekek önállóságukban egy másfajta szintre léptek, és valamelyest tisztázódtak az emberi kapcsolatok. Számtalan poén született a közösségi médiában a kovászt érlelők és kalács- sütők közösségéről, kétségtelen, családi élmény lett a konyha. Nem titkolt jövő, a koronavírus várható második hulláma, viszont erős remény van arra, hogy hamarosan megszületik az ellenszer, és a védőoltás, ami oldja majd őszi szorongásainkat.