Megnyílt a Kállay Házban a 23-as esztendő első képzőművészeti kiállítása. Az alkotó Dr. Karakó Lászlóné Antalóczy Erzsébet, a gávavencsellői iskola egykori rajz tanára. Fények és színek című kiállításában a magyar valóság képeit láthatják. Tájképek és csendéletek.

Megtaláltam a képekben a saját érzéseim lenyomatát – mondta köszöntő gondolataiban Antalóczi Erzsébet művésztanár kiállításának megnyitóján a vármegyei közgyűlés alelnöke. És azt is mondta, olyan, mintha hazautazott volna, gyermekkori emlékek jelentek meg a képek láttán. És még más is eszébe jutott a Kállay-ház szezonnyitó kiállításán. 

„Én most picit úgy éreztem, miután a Petőfi 200 évében vagyunk, hogy nekem ez a kiállítás hozza Petőfi költészetének a hangulatát. Ha azokra a versekre gondolunk, amelyben a tájat elevenítette meg, amikor a Tiszába a kis Túr siet, vagy ha az Alföldről ír, vagy mikor nyílnak a völgyben a kerti virágok, azt hiszem, a képekből ez átjön. Azok a színek, azok az illatok, azok az ízek, azok az érzések mind-mind megjelennek ezeken a festményeken is” – mondta Baracsi Endre, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés alelnöke.

Annál többet művész nem adhat, minthogy valaki megtalálja a művek láttán saját érzéseinek a lenyomatát annak, ami a lelkében él.

Leginkább realista festészet, olajjal. Ma már plein air képet nem fest az ember, nem megyünk ki a természetbe, inkább fotókon és az emlékezetében gyűjti a látottakat az alkotó. Aztán megfesti. A reggelt a harmatos fűvel, az évszakok színeit, a naplementét, a hidat és a folyót, és a kedves állatokat. Antalóczi Erzsébet hamar rájött arra, mekkora élmény számára a kép.

„Már gimis koromban is jártam rajz szakkörre. Tenkáts Tivadar tokaji festőművész volt a rajztanárom. Ő inspirált engem, hogy foglalkozzak ezzel jobban. Aztán főiskolára mentem tanító szakra, rajz–pedagógia szakkollégiumot végeztem. Igazából, amikor a rajz szakot végeztem el levelezőn, onnantól ismerkedtem meg a festészet ágaival, és az olajfestészet ragadott meg engem” – fogalmazott az alkotó, dr. Karakó Lászlóné Antalóczi Erzsébet.

A kiállító mestere volt Szepessy Béla, Horváth János, vagy Nagy Lajos Imre is az egykori főiskola rajz tanszékén. Antalóczi Erzsébet örömében és bánatában is fest.

„A szépség. Egy szép táj, egy szép csendélet, vagy emberek állatokkal. És ezt szeretném, ezt a szépséget, a természetet másoknak úgy megmutatni, ahogy a hétköznapokban nem vesszük észre. Egy híd, ami a hétköznapokban szürke, elmegyünk mellette, átmegyünk rajta. De ha itt megnézzük, egy csodálatos kép. Úgy, ahogy a költő egy hétköznapi dologból egy szép verset ír” – mondta Antalóczi Erzsébet.

És valóban, a művészet kicsit csal, szebbre festi a világot – véli az alkotó. Így okoz boldogságot a kiállítás látogatóinak.

„A múzeumoknak van egy olyan közfeladata, hogy a kortárs művészeteket kell, hogy támogassák. Ebből – azt gondolom, hogy – egyik múzeum sem kivétel. Teljesen mindegy, hogy mi a profilja. A Kállay Gyűjteményben mindig vannak olyan kiállítók, akik a kortárs művészetet képviselik. Tavaly ugye volt egy bőrműves kiállítás. Aztán volt egy metszetkiállítás, és most van egy festménykiállítás, hiszen nemcsak a nyíregyházi, de a megyebeli művészeket is próbáljuk felkarolni. Ha valaki egy múzeumban kiállít, az rangot jelent. Mindenképpen felhívja az emberek figyelmét arra, hogy vannak olyan emberek, akik festenek a szabadidejükben, a múzeum részéről pedig fontos dolog, hogy patronálja azokat, akiknek olyan színvonalú az alkotásuk” – nyilatkozta dr. Ulrich Attila, Nyíregyháza alpolgármestere.

Dr. Karakóné Antalóczi Erzsébet Fények és színek című festménykiállítását február 24-ig láthatják a Kállay-házban.