Futballmusicalben tér vissza Nyíregyházára az örök Kölyök. Tizenévesen került a nyíregyházi színházhoz, azóta többek között Súgó Csiga-, Magyar Tolerancia-, Megyei Príma-, Csillag- és Arany Kotta-díjas művész. Augusztus 13-án újra hazai pályán láthatja a közönség, hiszen az Aranycsapat történetén keresztül ad betekintést a magyar futball aranykorába és annak politikai hátterébe. A Czibor, a rongylábú előadás kapcsán, Mészáros Árpád Zsolttal beszélgettünk.

– A darab Czibor Zoltán olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes magyar labdarúgó életét dolgozza fel, az 50-60-70-es évek korszakát. Egy egész generációt ölel át.

– Bizony! Egy nagyon szép, szívszorító és változatos történet. Ha a magyar csapatra gondolunk, mindenkinek a Puskás név marad meg, de én azt gondolom, hogy Czibor Zoltánnak az utazgatásaival, a problémáival, a családi életével együtt – sokkal izgalmasabb élete volt. Figyelemre méltó sztorit vitt színre Vizeli Csaba és Pécsváradi Zoli.  Érzelmes és izgalmas musical született belőle. Azt a korszakot mutatja be, amikor világsztárok voltak. Nagyon színesen boncolgatja a barátságokat, vagy, hogy milyen ellentétek álltak fenn közöttük.

– Az író szerepét alakítod, aki végigviszi a nézőket a történeten, kicsit kommentálja. A karakterben benne van mindenki, akinek valamilyen kötődése van Cziborhoz. Van valamilyen személyes élményed?  

– Be vagyok oltva labda ellen. Nagyon rosszul fociztam gyerekkoromban is, de figyelemmel kísértem az Aranycsapatot. A 6:3-at, a nagy diadalkorszakukat. Szerintem most is kezdünk már oda felfejlődni. Gyakorlatilag szupersztárok voltak. Ez minden magyarnak egy meghatározó korszak volt.

– A Rózsakert Szabadtérin már látható volt egy női színházat megjelenítő darab, az Anyatigrisek. Kicsit úgy érzem, ez inkább „férfi színház”. Miért ajánlod mégis nőknek?

– Nőknek még jobban tudnám ajánlani, hiszen a férfiak egyébként is focilázban égnek. Egyrészt, mert megismernek nagyon sok jóképű fiatalembert, másrészt mert a történet nagyon érzelmes. Sok olyan érzelmi pont van, amivel azonosulni tudnak. Emellett betekinthetnek abba a korszakba, amikor az Aranycsapat tagjai szinte Michael Jackson-ok voltak Magyarországon.

– Milyen élmény egy ilyen témájú darabban játszani?

– Nagyon szerencsés pillanat egy ősbemutatóban résztvenni. Beleírja magát a történelemkönyvbe. Ez mindig is egy kimagaslóan dicső feladat. Főleg egy olyanban, ami mondhatni történelem. Ha valaki megnézi az előadást, az egyik percben sír, a másikban nevet. Óriási amplitúdóval rendelkezik a darab. Nem a látványosságra törekszik, inkább az érzelemre és a mondanivalójára.

– Egy interjúban azt mondtad, mindent Nyíregyházának köszönhetsz.

– Mindig is kötődni fogok Nyíregyházához. A Szabadtéri Színháznak az életemet köszönhetem. Ott estem le azon a bizonyos előadáson a színpadról, mikor kiderült, hogy daganatos beteg vagyok. Ha nem esek le, nem derül ki időben. Nekem az életemet jelenti a Rózsakert.

 (Szerző: Molnár-Körtvélyfáy Zsófia)