50. születésnapja alkalmából Oszvald Marikával, és a szintén jubiláló Miller Zoltánnal áll színpadra a Rózsakertben július 4-én. Bár elhagyta az Operettszínházat, ám bőven akad elfoglaltsága Mészáros Árpád Zsoltnak, aki több projekten is dolgozik egyszerre. Nyíregyházán próbálja az Anconai szerelmeseket, közben Komáromban A púpos címszerepére készül, és gőzerővel készül a MÁZS–MILLER 100 koncert is.

– Újra Nyíregyházán lépsz fel az Anconai szerelmesekben, de most nem Luigi del Soro, hanem Tomao Nicomaco szerepében. Milyen érzések munkálkodnak benned?

– Nehéz feladat áll előttünk, mert azt gondolom, Nyíregyháza elmúlt évtizedeinek a legsikeresebb és legnézettebb előadásai közé tartozik az Anconai szerelmesek, amely több mint 160 előadást élt meg eddig, s nagyon meghatározta egy generáció kultúráját, illetve szórakoztatását. Gyakorlatilag „Anconai fanok” sokasága került ki a közönség soraiból. Bár az országban nagyon sok színház bemutatta ezt a darabot, nem mindenütt volt akkora sikere, mint szülővárosomban. Talán pont jó időben, jó helyen, és jó, erre fogékony generációnak mutattuk be annak idején.

Most nagyon fárasztó munkafolyamat részesei vagyunk, hiszen mindannyiunknak több munkája, fellépése van így, az évad végén is. Szerintem ez az új változat rendhagyó előadás lesz, sok fiatal szereplővel. Keszég Lászlóban nagyon bízom, mert fantasztikus embernek tartom – és általában a jó emberek bármiből is jót csinálnak. ő rendezte az ugyancsak sikeres Spamalotot is. Nagy várakozás tölt el, bár én kicsit be vagyok tojva, de Guli (Gulácsi Tamás) is, akivel kettőzve játsszuk, hiszen Don Tomao szerepében Egyed Attila remekelt annak idején, és nem könnyű egy másfajta rendezésben azokat a poénokat úgy megformálni, mint akkoriban. Mindenesetre rajta leszünk, hogy szem ne maradjon szárazon...

– Kollégáid közül többen tartanak az összehasonlítástól, pedig minden bizonnyal ez is sikeres előadás lesz, mert a mostani ugyancsak remek szereplőgárda.

– Mindenféleképpen siker lesz, előre látom. Nem biztos, hogy azt a dicsőséget fogjuk megkapni, amit annak idején, de kétségtelen: az előadásunk igazán jól szórakoztatja majd a közönséget, hiszen a könnyed, vicces színdarab tele van kitűnő olasz slágerekkel. Ha egy jó fröccs után beül a néző, hallgatja a kellemes dallamokat és a jól éneklő színészeket, remek programban lesz része. Bízom Keszég László minőségi rendezésében, így szerintem nem lesz semmi baj. Ráadásul azóta már felnőtt egy másik generáció is, akiket ugyanúgy érdekel ez a színmű.

– Tomao szerelemre vágyó olasz férfi, ez a szerep nem áll messze tőled. Jól gondolom?

– Én a szerelmet mindig megkaptam, minden partneremtől. Inkább a szeretetre vágyik mindenki, a gondoskodásra, s hogy a figyelem középpontjában legyen. Don Tomao mindig azt hiszi, hogy ő a főnök, de sajnos nem az. Vagyunk egy páran, akik ahogyan öregszünk, szeretjük kissé szebbé tenni a múltat. Én is azt veszem észre magamon, amikor elmondok a gyerekeknek egy-két kalandot, hogy megpróbálok szépíteni rajtuk, ne sértse az etikettet, a kultúrát. Tomao is szépít, mégpedig erőteljesen, olasz virtusban.

– Közben slágereket dalol...

– Ciao ciao bambino, Che bella cosa sei, Ritornero, Che será, Volare... Ezek mind olyan slágerek, amelyek a ’70-es évek meghatározó dallamai voltak, és még ma is kedvelt slágerek. Az Anconai szerelmeseknek köszönhetem a Gianni Morandival való kapcsolatomat, aki meghívott a házába, Bolognába, 2009-ben pedig vendégként felléptem a margitszigeti nagykoncertjén, együtt énekeltünk a színpadon, felejthetetlen élmény azóta is. A Ritornero (In ginocchio da te) azóta sem marad ki egyetlen koncertem programjából sem!

– Ebből arra következtetek, hogy nem marad ki egy másik nyíregyházi szabadtéri színpadi eseményből sem, amelyen MÁZS–MILLER 100 címmel adtok koncertet. Honnan az ötlet?

– Megcsináltam a MÁZS 50-et az Erkel Színházban, amelyre meghívtam régi jóbarátomat, Miller Zoltánt és feleségét, Vágó Bernadettet. Nagyon nagy befolyásoló tényezője volt Miller Zoltán az életemnek, Vágó Dettivel évtizedeken keresztül partnerek voltunk az Operettszínházban és más fellépéseken. Zolira akkor figyeltem fel, amikor rákbetegként a Színészház 501-es szobájában fetrengtem, katéterek lógtak belőlem. Édesanyámnak mondtam ott ’96-ban: Anya, nyugodjál meg. Hallod ezt a fiút, hogyan énekel? Én is így fogok! Akkor magam is rájöttem, igaz a mondás: a zene (köztük Mozart) gyógyít. A lelkünk dallamai megszólalnak, s gyógyító erővel bírnak. Mondtam anyának, ne félj, majd felmegyek Pestre és megtanulok énekelni. Akkor, a rehabilitációm alatt találkoztam Miklós Tiborral, nagyon jó barátságot kötöttem a feleségével, Nagy Anikóval is, illetve Toldy Máriával. Elkezdtem éneket tanulni: a KGST piacról vittem seftes néniket Budapestre, a Józsefvárosi piacra vásárolni, én addig énekórán voltam. Valahogy így indult el ez az éneklős sztori, amelyben nagyban benne volt Miller Zoli, mert láttam, milyen sikereket ért el. Az Erkelben került szóba, hogy Zoli is 50 éves, akkor találtuk ki, hogy összeállítjuk a MÁZS–MILLER 100 estet. Az első felvonás Zolié, ott én leszek a meghívott sztárvendég, a második pedig az enyém. Színpadra lép majd Oszvald Marika, Vágó Bernadett, és Bende fiam is a nagy slágerével. ősszel megjelenik az albuma!

– Nyilván a párod, (Titta) Piros Krisztina is színpadra lép!

– Természetesen!

– Mindeközben Lagardere lovag jelmezét is magadra öltöd...

– Igen, A púpos című musicalben Lagardere lovagot játszom. Nagyon nagy regény, a filmváltozatát is sokan szerették, Vizeli Csaba és Másik Lehel fantasztikus produkciót csinált belőle, járjuk majd vele az országot. Hála Istennek, nem szűkölködöm a felkérésekben.

(Szerző: Kováts Dénes)