Augusztus 29-e a MAGYAR FOTOGRÁFIA NAPJA! Ezen a napon készült Magyarországon először nyilvános rendezvényen fénykép (dagerrotípia). Minden fotótörténeti forrásmunka egybehangzóan állítja, hogy 1840. augusztus 29-én, a Magyar Tudós Társaság ülésén Vállas Antal bemutatta, miként lehet képet alkotni a fénysugarak segítségével fényérzékeny nyersanyagon. Ez a nap alkalom arra, hogy a társadalom figyelmét a fotókultúrára és egyben a fotótörténeti értékekre irányítsuk!

Persze azon is érdemes ilyenkor elgondolkodni, hogy manapság 'mennyit is ér egy fotó'? Nem annyit, mint 1840-ben. De még annyit sem, mint például amikor kisiskolások voltunk…

Hol vannak már a 24 vagy 36 filmkockás tekercsek?

Remélem sokan visszasírják valahol a digitális fényképezőgépek és az okostelefonok előtti időket! Persze akadnak bőven jó értelemben vett 'fanatikusok', akik a mai napig sem mondanak le a régmúlt fényképezésének varázsáról. Éljenek soká!

Ám a legtöbben panaszkodnak. Ugyan jó, hogy nem kell mindenhova, például egy családi születésnapra hivatásos fotóst hívnunk, hiszen szinte csodaképeket készíthet most már bárki, sőt a fényképek megszerkeszthetők akár telefonon is, ám a 20-30 évvel ezelőtti élmények, a fényképalbumok nézegetése, lapozgatása már elmarad. Az egy-egy tényleges alkalom, például egy keresztelő adta 20-40-100 fotóból valamennyi a SIM-kártyánk memóriáján marad, jobb esetben felkerül a laptop-ra, esetleg egy felhőbe. De a legtöbb előhívás nélkül marad a helyén és imádkozik, 'Ne – ne töröljenek le pár hónap múlva direkt vagy véletlenül'!

Hányan jártunk már úgy, hogy egy-egy értékesnek gondolt fotómappa elszállt a gépünkről?! Annak idején pedig valamennyi filmtekercset nagy becsben tartottuk, az előhívatott fotókat pedig sokszor még mai napig is elő-elővesszük. Ám mikori az utolsó, kézzel fogható fényképalbumunk? 15-20 éves?

Legyen egy szelfi vagy a múlt hétvége családi idilljéről egy fotó?! Augusztus 29-én hívassunk elő párat!

Szerző: Rutkai