Mindössze 45 életév – ebből 23 városunkban – adatott Kardos Istvánnak, aki „nem ennek a nyírségi városnak akácos utcáin született, bevándorló volt, de mégis az egész város gyászolta halálakor”.

Szigetszent­miklóson született 1884. augusztus 12-én. Tanári oklevelével zsebében, dr. Bartók Jenő református lelkész hívására jött Nyíregyházára, hogy az ekkor létesített magán polgári fiúiskola tanára legyen. A következő évben már a város vette át az iskola fenntartását, amelyet 1923-ig Kardos igazgatott. Közben női kereskedelmi szaktanfolyamot szervezett, titkára volt a Bessenyei Körnek és várostörténeti írásai jelentek meg.

A háború után megnövekedtek a szociálpolitikai gondok és az iskolák fenntartásával járó ügyek. A városvezetés ezek ellátására megszervezte az önálló kultúrtanácsosi állást, amelynek élére a közbizalom egyhangúlag Kardos Istvánt kívánta állítani. Még a jogi képesítés hiányától is eltekintettek és őt bízták meg 1923-ban az iskolai és a szociális ügyek vezetésével.

Amikor 1929. május 1-jén elhunyt, a városvezetés gyászjelentésében így foglalta össze érdemeit: „A szegényeket és elesetteket magába foglaló szív megszűnt dobogni. Kihűlt az az áldott kéz, mely oly buzgón simogatta a szenvedőket. Árván maradtak kulturális és népjóléti intézményeink. Alig múlt el hat esztendeje, hogy a tanári pályát felcserélve, az egész város tanügyének és jótékonyságának szolgálatába állt: mégis örökéletű emléket alkotott magának. Lelke tovább él a szegények és betegek imáiban.” Amikor elterjedt halálának híre, sírt az egész város, „mert szerette az egész város azt, akinek szeretete mindent átfogó szivárványívvel hajolt Nyíregyháza fölé, mely városért élt és halt”. Szohor Pál főjegyző a temetésén így búcsúzott tőle: „meghalt a város szíve”.

A képviselő-testület 5000 pengős alapítványt létesített emlékének őrzésére. Síremlékét 1940. május 3-án avatták fel, amelyre két évvel később elhelyezték az egykori polgári fiúiskolai diák, Berky Nándor által készített bronz domborművét.