Nekrológ: Balogh Zoltánné emlékére
2024. május 11-én elhunyt Balogh Zoltánné, a Mozgáskorlátozottak Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének „örökös” elnöke.
1945. március. A menekülésben lévő nyíregyháziak szerelvénye a galántai vasútállomáson állt (ma Szlovákia), ott sírt fel először Estók Adél, a baba. Közben a mellettük lévő vagont bombatalálat érte, így kezdődött az az élet, ami 2024. május 11-én a Mozgáskorlátozottak Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete „örökös” elnökének, Balogh Zoltánné életének utolsó perceit jelezte.
A körülmények determinálták, hogy kellő felkészültség, és az egészségügy hiányosságai miatt kétoldali csípőficamát 4 éves kora után – miközben járása eltért a hasonló korabeliektől – tudták felfedezni. Iskoláit Nyíregyházán végezte, természetesen tornából felmentve. Gimnáziumi tanulmányait követően Debrecenben a Gépipari Technikumban végzett. Életének aktív munkavállalói időszakát 1981-ig, rokkantsági leszázalékolásáig a Magyar Honvédség Elektronikai Üzeménél töltötte. További életére az alapbetegség következményei rányomták bélyegét fiatal korától kezdve, egyetlen fiúgyermeke születése után egy éven belül mindkét csípőjébe protézist kellett beépíteni, melyből későbbiekben már egyet cserélni is kellett.
Mozgáskorlátozottsága, járása akaraterejét nem csökkentette, hiszen egész életében bizonyítani akarta és tudta azzal, hogy rokkantnyugdíjasként sorstársainak segítségére sietett. Előbb önkéntesként, később a Mozgáskorlátozottak Megyei Egyesületének titkáraként, 1987-től az egyesület elnökeként társadalmi tevékenységével nyújtott segítséget a megyében élő mozgáskorlátozottaknak, a lakások akadálymentesítésével, a gépjárműszerzéssel, az érdekvédelmi munka szervezésével, kialakításával.
1987 nyarán az egyesület óriási döntést hozott. Megalapították a ma is eredményesen működő Start Rehabilitációs Vállalatot (ma Kft.), ahol az eddigi működés alatt több tízezer rászoruló munkavállaló, család kapott munka- és kereseti lehetőséget. Pályája országos szintűvé növekedett, hiszen a Mozgáskorlátozottak Országos Egyesületénél a Szociális Bizottságban, később a Jelölő Bizottságban évtizedeket tevékenykedett. Vallotta, hogy mozgáskorlátozottnak lenni nem azonos a semmittevéssel, a fölöslegessé válással, a mellőzöttséggel. Tenni kell másokért és magunkért is. Munkájába bekapcsolta férjét, akivel néhány hét híján 58 évnyi házasságban éltek. Az egyesület által alapított vállalatot a mai napig eredményesen irányítja.
Élete utolsó hónapjait rendkívül megnehezítette a 2021. év végén elhunyt egyetlen gyermekük halála. Rövid idő múlva – egyesületi tevékenységét még megtartva –, a szervezetében bekövetkezett változásokat nem tudta teljes mértékig törölni. Életének az az időszaka, amíg egyetlen gyermeke élt, mindenestől törlődött emlékezetéből. Már egyre nehezebben ismerte fel környezetét, szervezete fizikailag, mentálisan is egyre jobban elgyengült, és minden kitartó gondoskodás ellenére az Alzheimer, a demencia, a legyengült testi állapot, a jobb szívfél elégtelensége, a hörgőgyulladás, a néhány napos kómában töltött idő azt eredményezte, hogy a halál győzött az élet felett.
Örömöt két unokája jelentette, volt két dédunokája is, utóbbiak közül a kisebbet nem tudta személyesen megismerni. Az életét a családon kívül a sorstársai, a megyében és az országban élő mozgáskorlátozottak jelentették. ők most több ezren, tízezren intenek búcsút neki az egyesület dolgozóival, intézményeivel, a Start Vállalat alkalmazottaival együtt.
Önzetlen, áldozatos munkáját számos kitüntetés és elismerés övezte. A legjelentősebbek: Honvédelmi Érdemérem, Ifjúságért Díj, PRO CARITATE miniszteri emlékérem, Ember az Emberért Emlékérem arany fokozata, két ízben miniszteri elismerés.
