Dr. Fazekas Árpád

(1924–2019)

Dr. Fazekas Árpád nyugalmazott gyermekgyógyász főorvos, kardiológus, orvos- és helytörténész, életének 95. évében, 2019. július 14-én elhunyt.

„Ha a klinikán maradtam volna, klinikai pályát futottam volna meg, de így is szerintem… akiben van adottság, vagy tehetség, az előbb-utóbb talpra áll. Nincs olyan rendszer, ahol ez be ne következne, ha az ember kitartó.” 

Dr. Fazekas Árpád 1924-ben született Csengeren. Vámtiszt édesapjának foglalkozása miatt a család sűrűn változtatta lakóhelyét, ennek megfelelően három városban járta ki a gimnáziumot: Sátoraljaújhelyen, majd Munkácson, végül pedig Kassán, ahol kitűnő eredménnyel érettségizett.

1947. július 5-én diplomázott a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Budapest 1945-ös ostroma idején, a Budai Önkéntes Ezred segélyhelyének vezetését is magára vállalta. Zsidó származású évfolyamtársának, Róna Györgynek fényképes magyar igazolványt szerzett, akinek így sikerült is megmenekülnie az internálástól.

Hatósági orvostanból 1948-ban, gyerekgyógyászatból 1951-ben, gyermekkardiológiából 1980-ban szerzett szakképesítést. Első munkahelye a debreceni Gyermekklinika volt, majd 1951 novemberétől 1957 júliusáig Berettyóújfaluban vezette az ottani kórház két osztályát, főorvosi beosztásban. Emellett rendelt a szakorvosi rendelőintézetben, és három járásnak a gyermekgyógyászati szakfelügyelői munkáját is ellátta.

1956-ban, a forradalom idején a kórházi Munkástanács elnökévé választották, emiatt a megtorlás időszakában nemcsak a kórházból, de a városból is kitiltották, és mintegy büntetésből Kislétára helyezték körzeti orvosnak; ott kezdett orvostörténeti kutatásokkal foglalkozni.

1968-ban került a nyíregyházi Jósa András Kórházhoz, ahol ettől kezdve majdnem két évtizeden át, 1987 végéig dolgozott. 1968. december 1-jén, saját eseteiből 500 szívbeteg gyermek dokumentált adatait összegyűjtve indította el a Megyei Szívgondozó Intézetet, melyet húsz éven keresztül vezetett.

Orvosi munkája mellett nagyon sokat foglalkozott közéleti és kulturális témák kutatásával és eredményei publikálásával is. Egy 2011-ben adott interjújának tanúsága szerint addig 674 írása jelent meg nyomtatásban (melyek közül 20 könyv), ám ezeknek csak mintegy negyede, 178 volt orvostudományi cikk, a többi helytörténeti, orvostörténeti, kulturális, illetve az 1956-os forradalom történetével foglalkozó publikáció. Jelentős művei közé tartoznak a megye orvostörténetéről, illetve az ’56-os forradalom megyei vonatkozásairól írt könyvei (1956 Szabolcs-Szatmárban a valóságban, Forradalom Szabolcs-Szatmárban). Kutatási és szervezési tevékenységének eredményeként összesen 25 emléktáblát helyeztek ki Nyíregyházán és a megye más településein, melyből 15 orvostörténeti, 10 pedig ’56-os témájú volt. Sokáig aktív tagja volt a Történelmi Igazságtéttel Megyei Bizottságának is. 

50 évvel ezelőtt, 1969. december 5-én, az akkor 70. évfordulóját ünneplő Erzsébet Kórház Fazekas Árpád javaslatára vette fel Jósa András nevét. Munkái közül számos foglalkozik a kórház történetével. Ezekből a művekből sugárzik a precizitás, és a kórház iránt érzett szeretet.

Az orvostörténeti kutatás pihentette, szórakoztatta, de elsősorban gyerekorvosnak vallotta magát. Nyugdíjba vonulása után még 2005-ig rendelt otthonában. Emberségéért, szakmai alázatáért mint nyugdíjas gyermekorvost is sokan tisztelték és szerették.

Munkásságáért számos kitüntetésben részesült. 1970-ben a Magyar Orvosi Hetilaptól Markusovszky-díjat kapott a Steinberg-féle szűrővizsgálati módszert ismertető cikkéért. 1988-ban Nyíregyháza Város Díszpolgára kitüntető címben részesült, 1995-ben Magyar Köztársasági Ezüst érdemkereszttel ismerték el.

Életének utolsó néhány hónapjában súlyos betegsége kényszerítette szeretett kórházába, de segíteni sajnos már a lelkes utókor sem tudott rajta. Türelemmel viselt hosszú szenvedés után, életének 95. évében, 2019. július 14-én hunyt el otthonában.

Emlékét kegyelettel megőrizzük.

Dr. Fazekas Árpád hamvasztás utáni búcsúztatására 2019. augusztus 21-én 11 órakor kerül sor a nyíregyházi temető központi ravatalozójában.