Az I. világháborút lezáró Trianoni Békeszerződés centenáriuma esztendejében ismét megemlékezett a magyarság, a háborúból vesztesként kikerülő állam fájdalmas gyászáról, mely több mint 23 millió embert érintett. Nyíregyházán minden esztendőben közös emlékezést szervez a városi és a megyei önkormányzat a megyei kormányhivatallal.

Nyíregyházán, a Kossuth téren Janics Attila „Hiszek egy hazában” című szabadtéri fotókiállításának megnyitójával kezdődött az ünnepségsorozat.

A Hősök terén aztán három szónok idézte meg a történelmi eseményt, mely döntés a magyarságot ötfelé szakította, és durván megcsonkította területét. Dr. Kovács Ferenc, Nyíregyháza polgármestere is az irtózatos veszteségre utalt beszédében.

„Annak a megyének a székhelyén vagyunk, ahol egykor négy történelmi vármegye szenvedte meg ezt, és nagyon sokan élnek ma is itt, Nyíregyházán a megyében, akik ha nem is, de a felmenői az elcsatolt részeken születtek. Megszenvedte Trianont a mostani Magyarország, de különösen azok, akik átkerültek Kárpátaljára, Felvidékre, Délvidékre vagy a Székelyföldre. A másik ok pedig az, hogy életben tartsuk és erősítsük a nemzeti összetartozást, amelyre 10 éve van lehetőségünk, amikor a választások után a parlament 2010-ben elfogadta ezt a törvényt. Fontos, hogy a trianoni megemlékezéseken a kétségbeesésen túllépve erőt is tudjunk meríteni ebből.”

Nyíregyháza polgármestere bejelentette, hogy a kormány támogatásával jövő júniusra elkészül a Trianoni-emlékmű, mely a Hősök terén kap méltó helyet. A város a Rákóczi Szövetség felhívására elküldte üzenetét. Az időkapszula nyilván a jövő generációjának szól, miszerint a magyarság öntudatának szerves része kell legyen annak tanulsága, ami a XX. században történt. A nyíregyházi polgármester után Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke állt a mikrofon elé.

„A tragédia puszta kibeszélése – habár erről is beszélnünk kell és emlékeztetnünk kell – nem vezethet a gyógyuláshoz. A gyógyulás csak a határon túli nemzeti közösségek helyzetének számunkra és a többségi nemzetek belátásán alapuló, számukra is elfogadható megoldásával kezdődhet. Vannak talán az utóbbi napokban is biztató jelek erről, és vannak elszomorítóak is. Amíg ez nem történik meg, Trianonról nem lehet, mint lezárt, a múlthoz tartozó eseményről beszélni, amely múzeumba, a levéltárak lapjaira tartozik pusztán. Nem szabad feladni, nem, nem, soha! – ahogy József Attila mondta, a határon túli nemzeti közösségeink jogaiért való, az ehhez a célhoz vezető küzdelmünket”.

Seszták Oszkár utalt arra a felelősségre, mely a miénk itt, a trianoni határok közelében, és figyelmeztetett, hogy az önsajnálat önbecsapásokhoz vezet. Gyarapítani kell a jövőben is a magyarság szellemi és kulturális örökségeit. Román István, a megyei kormányhivatal kormánymegbízottja történelmi gondolat megidézésével kezdte szónoklatát.

„Egy nemzet erejét nem könnyű diadalok, nem könnyelmű, tollal írt országhatárok, ámítások szerződései, hanem a nemzetnek sajátos, önmagában rejlő energiái teszik. A nemzet önnön ereje az az erő, amely küzdésre képes. Erő, amely harcolni akar, erő, amely halni tud, ez a halni tudó erő teremti újjá a nemzetet. Igazolja a haza iránt való szeretetet. Tisztelt államtitkár asszony, polgármester úr, elnök úr, tisztelt ünneplő közönség! Kállay Miklós, egykori Szabolcs megyei főispán és miniszterelnök 1926-ban elmondott gondolataival köszöntöm önöket. Azt gondolom, ezek a gondolatok ma is érvényesek, és minden hazájukat szerető embernek a szívét megdobogtatják. Mi, mai magyarok is jó, ha tudjuk, a haza iránt érzett szeretet és elkötelezettség nélkül nem leszünk képesek a felszínre hozni a nemzetben rejlő energiákat. Küzdésre képes erő nélkül elbukunk a ránk váró erőpróbákon.”

1920. június 4-én a térképekre új vonalak kerültek ugyan, de így, 100 év távlatából még mindig elmondhatjuk, a magyarok hazaszeretetét Trianonban nem lehetett szétdarabolni és egymás között felosztani. A megváltozott országhatárok között a nemzet a mai napig összeér. Összetartozunk – folytatta emlékezőbeszédét a megyei kormánymegbízott. A megyeháza előtt tartott ünnepség után közös ima következett a történelmi egyházak képviselői részvételével, majd az épületben felavatták a Trianon 100. évfordulójára állított emléktáblát.

Késő délután a történelmi egyházak harangjai 100 másodpercig zúgtak, emlékezvén az évfordulóra.