Miskolc, Debrecen, Mezőkövesd, Jászberény, Hajdúnánás, Mátészalka, Tiszafüred és persze Nyíregyháza szakemberei találkoztak  a Néprajzos Múzeológusok II. régiós eseményén.  A köszöntők után a Sóstói Múzeumfalu igazgatója és a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének vezetője aláírta a szakmai együttműködés dokumentumait.

Négy környékbeli megye muzeológusait, történészeket, kiállításrendezőket is hívtak a Néprajzos Muzeológusok Regionális Találkozójára. Nagyjából négy téma adta az esemény vezérfonalát, mely meghatározza a jelenlegi muzeológiát. Foglalkoztak a néprajztudomány változásaival, és boncolgatták a pandémia miatt kialakult helyzetet is

„A világ - ahogy azt az ember tapasztalja társadalomért felelős alpolgármesterként – teljesen megváltozik. Olyan generációk nőnek fel, akiknek a szemében a régmúlt már nem azt jelenti, mint az én szempontomból. Függetlenül attól, hogy történész vagyok, vagy sem, azt gondolom, hogy a tudománynak, és ezen belül a néprajznak is megnövekedett szerepe van abban, hogy azt az identitást, amit a népi kultúra, a népi tárgyak, és az ehhez kapcsolódó emberi tevékenység mutat, az rendesen átkerüljön azoknak a fiataloknak a tudatába, akik ezzel nem találkoznak és nem is nagyon törődnek.” - mondta köszöntőjében Dr. Ulrich Attila alpolgármester.

A találkozó kiemelt pontja volt, amikor a Sóstói Múzeumfalu igazgatója és a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének vezetője aláírta a szakmai együttműködési megállapodást. Így lesz a Tiszántúl, sőt a vidék legnagyobb skanzenje a néprajzos muzeológus képzés egyik gyakorlati helyszíne. Emellett több pont is szólt a további munkáról.  

„Lesznek közös kutatásaink is. Például egy sváb kutatást indítottunk el az elmúlt időszakban, a szatmári svábok kutatásában szeretnénk előrelépéseket tenni, hiszen a Sóstói Múzeumfalu telepítési tervébe annak idején egy sváb porta is bekerült, ami még hiátusa az intézményünknek. A jövőben szeretnénk, hogy ez valamilyen pályázati forrásból megvalósuljon, tehát közös kutatási területeket keresünk, szakdolgozati témákat ajánlunk fel, és nem csak, hogy gyakorlati helyszín vagyunk, hanem közös pályázati lehetőségeket keresünk, bármilyen témában.” - fogalmazott az igazgató, Baloghné Szűcs Zsuzsanna.

A debreceni tanszékvezető a képzés változtásairól, a rugalmas kínálatról szólt. Az alap– és mesterképzés lehetőségeiről. Arról, hogy az alapkutatás után milyen prezentációs, és a bemutatókhoz való gyakorlati ismereteket kínál az egyetemi tananyag.

„Nagyon fontos a kurátor képzés, nagyon fontos az elméleti felkészültség, nagyon fontosak az alapkutatások, de az, hogy valaki egy tárgyat kezelni tudjon, gyakorlatban tudja alkalmazni mindazt a tudást, ami az egyetemen van, azt mindig a munkahelyén tanulta meg, másrészt ez a fajta gyakorlati képzés hiányzott. Éppen  ezért toltuk el egy kicsit, és próbáltuk egy nagyszerű partnerrel – jelen esetben a szentendrei skanzennel – egy alkalmazott néprajz, egy alkalmazott muzeológia irányba elvinni a képzésünket.” - szólt előadásában Keményfi Róbert, a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének vezetője.

A muzeológusképzés ismertetője után újabb előadások jöttek a személyesség szerepéről, a vállalkozó múzeumi esélyekről, új gyűjtési stratégiákról, kortárs népművészetről, a digitális publikációkról, vagy a néprajzos túlélőcsomag szerepéről.