A Magyar Honvédség kötelekében a férfiak mellett jelentős létszámban szolgálnak katonanők is, akik a haza védelmére esküdtek fel. Nőnapi összeállításunkban három katonahölggyel beszélgettünk, akik a seregben szerzett tapasztalataikról és a magyar haderő által nyújtott értékekről osztották meg gondolataikat.

Pécsi Barbara önkéntes műveleti tartalékos főhadnagy, az MH 2. vitéz Vattay Antal Területvédelmi Ezred (MH 2. TVE) székhelyén, Nyíregyházán, pénzügyi szakterületen dolgozik. Életében a sport és a futás magánemberként, illetve katonaként is nagyon fontos szerepet tölt be.

„2019 novemberében tettem esküt és lettem a Magyar Honvédség csapatának tagja. A férjem már 23 éve katona, így nem állt tőlem távol, hogy én is belépjek a sorba. Az egyenruhát számomra büszkeség hordani. Három gyermekünk van, ők a mai napig büszkék rám, hogy én is katona lettem. Az alapkiképzés során nagyon sokat tanultam a kiképzőimtől, az alaki fogások elsajátítását pedig nagyban segítette, hogy középiskolában mazsoretteztem. A futást 11 éve kezdtem el, még 400 méterrel, a harmadik gyermekem születése után. A honvédség által biztosított napi szintű testmozgásnak is köszönhetően idén már terveim között szerepel egy maraton lefutása is Görögországban. Eddig félmaratonokat futottam, terepakadály futóversenyeken vettem részt, hazai és nemzetközi szinten egyaránt. A honvédségnél vállalt szolgálat megtanított a kitartásra, alázatra, amelyet a magánéletben is tudok kamatoztatni. Célom, hogy szerződéses katonaként még hosszú évekig a haza szolgálatában maradhassak.”

Mankó Mariann önkéntes műveleti tartalékos főtörzsőrmester, az MH 2. TVE személyügyi részlegén dolgozik. Speciális önkéntes területvédelmi tartalékos szolgálati forma keretében csatlakozott az ezredhez 2020 júliusában, de korábban szerződéses katonaként is szolgálta már a hazát.

„Az unokatestvérem hívta fel a figyelmem egy katonai toborzó szórólappal a katonai hivatás adta lehetőségekre. Így kerültem az akkori MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj állományába, ahol 2004 és 2007 között szerződéses katonaként szolgáltam. A családom azóta is büszke rám, hogy ezt a hivatást választottam. Kipróbáltam magam a civil életben is, de mindig visszahúzott a szívem a honvédséghez. Amikor meghallottam, hogy a területvédelmi ezred székhelye Debrecenből Nyíregyházára költözött, a toborzó irodában jelentkeztem az akkor indult speciális önkéntes területvédelmi tartalékos szolgálatra. Ezt követően önkéntes területvédelmi tartalékos, majd önkéntes műveleti tartalékos katona lettem. Az alapkiképzést az 5. Területvédelmi Zászlóaljnál hajtottam végre. Kiváló kiképzőim voltak, akik igyekeztek nekünk a lehető legtöbb tudást és tapasztalatot átadni. Legjobban a harcászati kiképzéseket szerettem, ahol azt is megtanultuk, hogy milyen csapatként együttműködni. Nem éreztem soha, hogy bármilyen előnyöm vagy hátrányom származna abból, hogy nőként szolgálok a seregben, mert úgy gondolom, a honvédségen belül nem férfiak és nők vannak, hanem katonák. Van egy 6 éves és egy 13 éves lányom, szerencsére a családi élettel is összeegyeztethető ez a hivatás. Sok mindent köszönhetek a honvédségnek, hiszen a katonaéveim alatt nagyon sok olyan embert ismertem meg, akiket a barátaimnak nevezhetek. Magabiztosságra, fizikai és lelki erőnlétem fokozására is megtanított a katonaság, amit a civil életben is tudok kamatoztatni. A napi szinten végzett sportolás szintén sokat hozzátesz az ember életéhez. A legfontosabb és új kihívást jelentő feladat, amelyben eddig részt vettem, a déli határvédelem volt. A Magyar Tartalékosok Szövetségének tagjaként rendszeresen veszek részt versenyeken, bemutatókon. Jelenleg folyamatban van a szerződéses állományba vételem, továbbra is személyügyi területen szeretnék dolgozni és a legjobb tudásom szerint hozzájárulni a Magyar Honvédség munkájához.”

Bartha Nikoletta szerződéses őrmester az 5. Területvédelmi Zászlóalj személyügyi részlegén dolgozik és éppen tíz éve csatlakozott a honvédséghez.

„Öt évig voltam önkéntes műveleti tartalékos katona, és öt éve vagyok már szerződéses jogviszonyban. Idén írtam alá egy újabb tíz évre szóló hosszabbítást, az elkövetkező években is szeretnék a Magyar Honvédség kötelekében szolgálni. Annak idején ismerősöktől hallottam a tartalékos rendszerről, ekkor döntöttem el, hogy kipróbálom magamat tartalékos katonaként. A családom és a barátaim támogatták a döntésem - édesapám rendőr volt, így nem állt messze tőlem az egyenruhások világa. Nem éreztem úgy soha, hogy nőként ne tudnék érvényesülni a honvédségben. Az alapfelkészítésem elvégzése után, Szentendrén rajparancsnoki beosztásban kiképzői feladatokat láttam el. Ez nem feltétlenül női foglalkozás, de nem okozott problémát, a rám bízott feladatokat a legjobb tudásom szerint igyekeztem végrehajtani. Ezt követően volt olyan időszak, amikor a rajparancsnoki teendők mellett személyügyi feladatokat is elláttam, jelenleg pedig már ezen a területen tevékenykedem. Abban az időben lettem szerződéses katona, amikor megalakult a területvédelmi ezred és sikerült visszajönnöm Nyíregyházára. A civil végzettségem lengyel szakos bölcsész, amit most kamatoztatni is tudok, hiszen az MH 2. TVE kapcsolatban áll a lengyel területvédelmi erőkkel. Szerencsés vagyok, mert két kisgyerek édesanyjaként a mindennapi életemet is össze tudom egyeztetni a munkámmal, a férjem is maximálisan támogat. Katonaként nagyon sok türelmet tanultam, hiszen a személyügyi munka ezt megkívánja az emberekkel való kapcsolattartás során. A mindennapos sportnak is sokat köszönhetek, hiszen hozzájárul, hogy a fizikai állapotfelmérő során a maximumot hozzam ki magamból. Amit kiemelnék az elmúlt tíz évből, az az eskütételem, amely nagyon felemelő érzés volt, büszkeséggel töltött el. A mai napig meghatódom, amikor ünnepélyes eskütételen, csapatzászló átadáson vagy egyéb ünnepi rendezvényen veszek részt, hiszen nagyon fontosak nekem azok az értékek, amelyeket egy ilyen ünnepség jelent. Nem is tudnám már máshogy elképzelni az életemet, csak a honvédség kötelekében.”

Szerző: Szidor Viktória hadnagy

Fotók: Fehértói Mihály tartalékos zászlós