A Magyar Nemzeti Levéltár honlapján szerepel a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei ajánlás a nőnap alkalmával. A 19-20. és 21. században élt nőket, családi és társadalmi szerepüket, divatjukat, ténykedéseiket mutatja be egy virtuális kiállítás, összegyűjtött irategyüttes és dokumentumcsomag. A Nőnapi históriák aztán egy régi, neves nyíregyházi család, a Balla família emlékeit idézi fel a közeli jövőben.

Ahogy megmaradnak rólunk az emlékek a forrásokban, úgy emlékeznek majd évszázadok múlva a mai nőkre – fogalmazott a megyei Levéltár igazgatója a nőnap kapcsán megjelent honlaptartalmakról. És mint nő, úgy látja, hogy a 21. században sokszínűek vagyunk, mindenki saját erkölcse, ízlése és döntése szerint élhet, választhat feladatot magának, hiszen lexikális értelemben a gyengébbik nem kivívta magának az emancipációt, a női egyenjogúságot. Nem véletlen a téma, március 8-tól a Magyar Nemzeti Levéltár honlapján több korból és több szerepben mutatják be az elmúlt évszázadokban élt nőket.

„A honlapon lévő kishírben három olyan foundra hívjuk fel a figyelmet, melyben nőkről szóló iratok vannak. Az egyik a Bay család levéltárának az anyaga. Itt egy virtuális kiállítást csináltunk azokból a képeslapokból, melyek főképpen a század eleji nőket ábrázolják. A másik foundunk az egy 19. században induló irategyüttes, a Nyíregyházi Jótékony Nőegylet nagyon kevés irata, illetve egy most ajándékként, dr. Szőke Lajosnétól kapott iratra is szeretnénk felhívni a figyelmet. Ez pedig a nemrég működött Soroptimist klub iratait rejti magában” – szólt a nemzetközi ünnep alkalmával megjelent tartalmakról a megyei Levéltár igazgatója, Kujbusné dr. Mecsei Éva.

A Soroptimist klub egy olyan nemzetközi női egyesület, mely a nők segítésével, tanításával, és persze karitatív munkájával is foglalkozott. A Petőfi bicentenárium évében eszébe jut az embernek a költő felesége, aki a hírek szerint nem a hagyományos női ideált testesítette meg. Petőfit talán épp az vonzotta benne, hogy nadrágot hordott, cigarettázott, és másképp viselkedett, gondolkodott, mint kortársai. 

„Minden korban más volt a nő feladata és más volt a nőideál is. Ezt vizuálisan is megmutatják a képeslapok. Ott van a reprezentációt jelentő csinos, elegáns hölgy, akinek az a feladata, hogy a férfi mellett dísz legyen és a segítője. Ott van a háztartást vezető asszony, és ott van az anya. Más természetesen a feladata – a Jótékony Nőegylet iratai szerint – azoknak a nyíregyházi asszonyoknak, akik a 19. század közepén hoztak létre egy kis csoportot. Ekkor még nem alakult meg az egyesület, azt később alakították meg. Azt tekintették feladatuknak, hogy az általános jótékonykodás mellett – ami jellemezte a nyíregyháziakat – különösen figyeljenek oda az 1848 utáni bujdosókra, az ő ellátásukra, segítésükre, bujtatásukra, a családokra, akiknek a férfi tagjai a börtönben ültek, és az árvákra” – tájékoztatott a Levéltár megyei igazgatója.

Különösen hosszú időn át kiemelten fontos feladatuknak tekintették, és 1868-ban az országban elsőként hozták létre az árvaházat. A századfordulón már 30 gyerekről gondoskodtak a dokumentumok szerint. Az I. világháború után már nem tudta feladatát ellátni, így az állam gondoskodott a háború után árván maradt gyerekekről. A témához kapcsolódik az egykori nyíregyházi Balla család leszármazottja, Balla Anna beszámolója a múlt emlékeiről.