Az utakat keresi táj- és városképein a Váci Mihály Kulturális Központban most kiállító festőművész, Hullan Bea. Szürrealista és kubista képei mellett nagyon is reális női portrékat fest, óriás méretekben. Keresi, kutatja önmagát, a művész szabadságát, saját emberi türelmét a képzőművészetben. Az extravagánsnak jellemzett kiállítást április 30-ig láthatják az intézmény portaszintjén.

„Nagyon fontos, hogy ez a tudatalatti visszaadja a személyiségét, a játékosságát, a szabályellenességét, és minden mást. A táj- és városképek után kezdett portrékat festeni. A portrékban talán bevallottan is saját magát festi. Saját lelkiállapotát, saját gondolatait, saját érzéseit viszi vászonra különböző archetípusokon keresztül. Benne van a vadász, vagy az anya, vagy a szerető, vagy minden más” – fogalmazott köszöntőjében Suri Imre galériatulajdonos.

Bea női szemei vagy történeteket mesélnek, vagy belénk látnak – folytatta a köszöntőjét Hullan Bea kiállításmegnyitóján Suri Imre galériatulajdonos. De a kortárs művészt más is megszólította. Pécsi Beáta Ágnes, a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium igazgatója Adamis Anna Ruttkai Évának írt dala, az Interjú sorait olvasta fel.

„Váltam, feladattá önmagam számára szüntelen. Eszköz vagyok, s üzenet, de csak a saját üzenetem. Ha azt kérdezed tőlem, mi volt a legnagyobb sikerem, azt mondom, a pályám, és elhiszem, hogy én is azt hiszem. Ha azt kérdezed, hogy csinálom, azt mondom, nem tudom, mert két oktávon égek, s a többit hozzádúdolom.”

Az év legextravagánsabb kiállítása érkezett Nyíregyházára – jelezték a kiállítás szervezői.

Autodidakta módon tanulta a festészetet. Olaj és vászon. 2014-ben volt az első kiállítása. Azóta felgyorsultak az események, és 2017 óta csak a művészettel foglalkozik.

„Voltam fogtechnikus és elsősorban anya, és gyakorlatilag az éjszakáim mentek rá. Akkor festettem. Mindig bennem volt ez a véna, ez a tipikusan rajzolós kisgyerek. 14 éves koromig folyamatosan rajzoltam, azután a pályaválasztás egy teljesen más irányt hozott az életemben. Volt még egy nagyon érdekes történet, a fogtechnikának is köze van ehhez. Az egy kreatív szakma, ecsettel is dolgoztam, annyira kézenfekvő volt, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom. Ott azután egyszer megkaptam, hogy úgy viselkedek, mint egy művész. Ezt nem lehet ebben a szakmában” – vallott indulásáról Hullan Bea festőművész.

Tájképekkel, városképekkel kezdett, utána jöttek a portrék, a női arcok. A szürrealizmus és a kubizmus választotta a művésznőt, és ma is ez a stílusirányzat tartja fogva a valós portrékig.

„Városképeim nagyon bohókás képek. Csupa játék. Egyszer csak úgy éreztem, hogy jöhetne egy kis dráma. A portrék azért jöttek, mert annyi minden volt még bennem, amit a városképekben nem tudtam kifejezni. A portrék egyébként mind-mind valahol én vagyok, tehát az én érzéseim vannak ezekben a képekben. Nagyon sokféle női karakter, és mégis mindegyikben az én érzéseim vannak. Azért nők, mert velük tudok a leginkább azonosulni, általuk tudom az érzéseimet a legjobban kifejezni, az aktuális gondolatokat. Amik bántanak, amik feldobnak, tehát minden érzést” – vallott művészetéről Hullan Bea.

Olaszország számtalan városa, Portugália, Lisszabon a repülő villamosokkal, aztán egy Párizs sorozat, Spanyolország, és a legkedvesebbek között a Balaton-felvidék.

Most Amszterdam képe készül. Abban lóg ki ez a sorból, hogy előbb elutazott oda, és utána festi, emlékei szerint a városképet. Fontos tanulság számára, hogy a művészet szabadságra és türelemre tanítja, képről képre. Hullan Bea kiállítása április 30-ig várja a látogatókat a Váci Mihály Kulturális Központ portaszintjén.