– Hogyan kezdődött a kapcsolatod a zenével és konkrétan magával a népzenével?

– Már óvodás korom óta jártam zeneoviba, a mostani citeratanáromhoz, Hajdú Ágotához. Utána pár évig klasszikus zenét tanultam, majd rátaláltam a népzenére, és ez a szerelem még mindig tart.

FONTOS SZÁMÁRA A HAGYOMÁNYŐRZÉS

– Miért pont a citerát választottad fő hangszeredként?

– A bátyám furulyázni tanult általános iskolában és nagyon megtetszett a hangszer, így követtem őt. Egy nyári táborban megismerkedtem a citerával, amit azután el is kezdtem tanulni. A citera mellett jelenleg népi bőgőzöm is, ami szintén egy nagy szerelem.

– Miért fontos számodra ennyire a tradíciók, a hagyományok őrzése?

– Azért nagyon fontos, mert ezek olyan hagyományok, amik a nagyszüleink, dédszüleink mindennapjait végigkísérték. Sokan nem is tudják milyen gyönyörű népdalaink, néptáncaink vannak. Szerencsére sokan vannak az országban, világban, akik őrzik még a hagyományaikat, akiknek fontos a kulturális örökségük.

– Mennyi időt fordítasz gyakorlásra?

– Én szinte a fél életemet a nyíregyházi zeneiskolámban töltöm. Általánosságban törekszem a napi egy-két óra gyakorlásra, de például eléggé sok kamaraóránk is van, amin nagyon sokat van a kezemben a hangszer, így néha a napi két-három óra is összejön.

NYÍREGYHÁZI TANÁRAI INSPIRÁLJÁK

– Milyen zenekarok, zenészek inspirálnak, vannak-e kedvenceid?

– Engem a két tanárom, Hajdú Ágota és Könczei Bálint inspirál a legjobban, ők a példaképeim. Gyönyörűen muzsikálnak, rengeteg hangszeren játszanak, tanítanak, remek pedagógusok. Rendkívül türelmesek a gyerekekkel, ami, valljuk be, néha nagyon nehéz (nevet), valamint a szakmájukban is elismertek, az egyik legjobbak.

– Több versenyen is megmutattad már a tehetségedet, mely eredményekre vagy a legbüszkébb?

– Mindegyik eredményemre ugyanolyan büszke vagyok, mert mindegyikbe beleadtam a legtöbbet, amit tudok, legyen az országos döntő vagy csak egy mezei fellépés. 2014-ben a Mezőkövesden megrendezett X. Vass Lajos Népzenei verseny országos középdöntőjén arany fokozatot értem el citerán és a népzenei együttessel is kiváló arany fokozatot kaptunk – nagyon jó érzés volt.

SZÓLÓBAN ÉS CSAPATBAN IS REMEK

– Tehát szólóban és zenekarban is zenélsz – melyik áll közelebb hozzád?

– Rendkívül izgulós vagyok, így zenekarban jobban szeretek játszani. Főleg mióta a nagybőgő- és a citerazenekar tagja vagyok, öröm a zenélés csapatban. Természetesen szólóban is szeretek fellépni, mert ilyenkor megvalósíthatom az elképzeléseimet, a magam ura lehetek. (nevet)

– Mik a terveid a jövőre nézve a zenéléssel kapcsolatban?

– Régóta nagy álmom, hogy tanáraim nyomdokaiba lépjek, és népzenét tanítsak. Idén felvételizek a Nyíregyházi Egyetem népzene- és népi kultúra, tanári szakára. Valamint szeretnék állandó tagja lenni egy vonós bandának és járni a világot, őrizni, bemutatni a hagyományainkat.

Farkas Fanni