– Helyezkedjetek el a padokban, meg itt elöl, a szőnyegen, mert három nyugdíjas vendégünk a régi karácsonyokról fog nektek mesélni! – mondta a Bem József Általános Iskola egyik elsős osztályának tanítónője, amikor meglátogattuk őket, mint a Dialóg Nyugdíjas Egyesület tagjai Kardos Lászlóné Marika elnök vezetésével.

S amikor „elcsendesült” a társaság, szinte tátott szájjal hallgatták a még háborús idők karácsonyairól szóló élményeinket.

– Amikor én még akkora kislány voltam, mint ti most, nagyon vártam a Jézuska ajándékát – mesélte egyikük, dr. Szőke Lajosné Anna. – És nem is csalódtam, mert a gyertyáktól, csillagszóróktól fényes fenyő alatt egy igazi hajas, alvó baba várta, hogy kézbe vegyem. Nézzétek, elhoztam nektek is megmutatni, mert máig megőriztem. S még ma is behunyja a szemét, ha lefektetem...

Lelkesen örvendeztek a gyerekek a szép baba láttán.

– Én meg fiús játékokra emlékszem a gyermekkori karácsonyokról. Itt, Nyíregyházán nagyon szerény karácsonyfánk volt, nagymamám sztaniolpapírba csomagolta a maga készített karamellás cukorkákat. De nagyon finomak voltak – mesélte az idős doktor bácsi, dr. Dolinay Tamás.

– Én Budapesten éltem át 1944 karácsonyát. Nem mehettem iskolába, mert a városban német katonák voltak, kívülről oroszok lőtték és bombázták a házakat, hidakat.

– És el tudtatok bújni valahová? – kottyantott közbe egy kislány.

– Igen, egy emeletes ház pincéjében éltünk, egy jólelkű néni hordta nekünk az ennivalót. Aztán karácsony délutánján, amikor egy kis csend volt a városban, édesanyám felvezetett a kitört ablakú lakásunkba, ahol egy fenyőág alatt ez a könyv volt az ajándékom – mutattam fel Tompa Mihály verseskötetét. – Hallgassátok csak, mit írt: „Száraz ágon hallgató ajakkal / meddig ültök csüggedt madarak? ... Fiaim, csak énekeljetek!”

És ekkor felcsendült minden gyermek és nyugdíjas közös éneke: „Mennyből az angyal...” Köszönjük, hogy remélhetően emlékezetes „szabadbeszélgetés órát” tarthattunk kis iskolásainknak!

Erdélyi Tamás