Összetartozunk, mint egy testnek tagjai
Összetartozunk, mint egy testnek tagjai
Összetartozunk, mint egy testnek tagjai
Összetartozunk, mint egy testnek tagjai
Összetartozunk, mint egy testnek tagjai
Összetartozunk, mint egy testnek tagjai

hirdetés

Nemzetcsonkolásunkra emlékezve mégsem a gyász, hanem a hála érzése töltötte el szívünket, lelkünket, amikor a Nemzeti Összetartozás napján, június 4-én a kárpátaljai testvéreinkkel együtt küldhettük imáinkat Istenhez a nyíregyházi Kálvin téri református templomban.

Igehirdetésében dr. Gaál Sándor esperes, a Nyírségi Református Egyházmegye vezető lelkipásztora kiemelte: ezen a napon a világ számos pontján élő magyar közösségek tagjai arra emlékeznek, hogy a 103 évvel ezelőtt, Trianonban Magyarországra kényszeritett békediktátum nyomán a más országok fennhatósága alatt élő honfitársaink lelki közösségét Isten nemcsak megtartotta, hanem megerősítette. Összetartozásunkat bibliai ige és zsoltár is alátámasztja: Krisztusban egy test tagjai vagyunk, igy éli ezt meg nemzetünk is. Az ünnepi istentiszteletet nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklése, és a gyülekezet énekkarának előadása tette teljessé. A kárpátaljai reformátusok saját himnuszuknak tartott 799. zsoltár éneklése, a Mindig velem, Uram, mindig velem nemcsak a szíveket dobogtatta meg, hanem a lélek kapuit is megnyitotta. Idén első alkalommal hívta közös ünneplésre a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség a Kárpátalján élő gyülekezetek tagjait, vagy a már megyénkben élő, odaátról áttelepült testvéreket. 24 településről – Beregszásztól Ungvárig – mintegy 100-an fogadták el az invitálást, és a zsúfolásig megtelt templomban az istentiszteleten, majd az azt követő szeretetvendégségen találkozhattak határainkon innen és túl a reformátusok, a gyülekezet lelkipásztorai, a presbiterek, az önkormányzat képviselői.

Dr. Kovács Ferenc, Nyíregyháza Megyei Jogú Város polgármestere köszöntőjében fontosnak ítélte azt a nagyszabású, spontán szerveződött segítségnyújtást, amely a tavaly február 24-én kitört háborút követően szinte napok alatt kibontakozott. Önkormányzatok, egyházak, civil szervezetek, intézmények és magánemberek nyújtottak segítő kezet élelmiszerek, tartós fogyasztási cikkek, takarók gyűjtésében. A határra személyesen utaztak a láthatatlan angyalok, ideiglenes szállások, egészségügyi ellátás, ételosztás, szállítás, tolmácsolás, jogi és szociális tanácsadás és a befogadás üzenetével. Nagy szavak helyett apró tettekkel nyílvánította ki a város, a megye és az ország: veletek vagyunk. A történelmi múlt bűneit jóvá tenni nem lehet, de meg kell keresnünk az együttműködés, az összekapcsolódás szálait a kultúra, a tudomány, a gazdasági élet, az egyházak, a családok mindennapjaiban.

A harangszó most nem a gyászt idézi, hanem a hálaadásra emlékeztet – hallottuk dr. Mozga Róberttől, a gyülekezet főgondnokától -, magyarságunkat, hitünket nem tudta semmilyen hatalom elvenni, mert azt Isten nem engedte. Az országot szét lehetett darabolni, de a lelkünket nem lehetett szétszakítani. Ez a találkozó is ékes példa erre.

A terített ünnepi asztalnál a testvéri szeretet megnyilvánulása sem feledtette azt a tengernyi szenvedést, amelyet a megcsonkított ország újra rajzolt határain túlra rekedtek élnek meg generációk óta. Közös sorstragédiájuk egyéni, családi eseményeken át láthatóak. Horváth Olga és a férje, Horváth János Ungvárról kiemelte: fiuk, János Harkov mellett mentősofőr, félévig haza sem mehetett. A vegyész és gépészmérnök házaspár a hadkötelezettség miatt nem mer még látogatóba sem hazamenni. Molnár Ágnes és férje, Molnár Endre Tiszapéterfalváról jöttek el, azóta építkeztek Kistelekiszőlőben, de azt a lelki, anyagi, egészségügyi válságot, amit átéltek, soha nem feledik. Fiuk, lányuk ott maradt, vállalkozók, igy a 4 unoka és 4 dédunoka ritkán ülhet egymás mellé a családi asztalnál. A testvérpár, Tóth Tünde és Orosz Ingrid, férjeikkel, szűkebb családjukkal látogattak ide. Hátra hagyták szeretteiket és a családi házat, a gyerekeik már itt járnak iskolába. A kétlakiság mindennapi része lett az életüknek.

Testvérgyülekezeti kapcsolatot ápol legtöbb egyházközség a külhoni magyarokkal - fogalmazott Gaál Sándor. Nyíregyháza és Bulcsu közt szőtték szorosra a szálakat. Akik késztetést éreznek, azokat szélesre tárt kapuval és nyitott lélekkel várjuk a gyülekezetünkbe.

Szerző: Tóth Kornélia