Czigándy Varga Sándor műkő és üveg szobrokat állít ki, ezekkel kísérletezett.
Fekete Nóra egyedi textiltechnikával öltözék bemutatót készített.
Lengyel Tibor bronz plasztikáit két szabolcsi költő – Ratkó József és Bugya István – versei inspirálták.

A funkcionális textil és a képzőművészet közötti átjárást igyekezett érzékeltetni kiállítási anyagában Fekete Nóra textilművész. A kiállítóteremben öltözetegyüttesekkel szerepel, melyek nyakkiegészítővel alkalmi, hétköznapi darabbal párosítva pedig utcai viseletek lehetnek.
Egy speciális, leheletfinom, fémszállal átszőtt kelme volt az egyik öltözetsorozat ihletője. Ez olyan tulajdonsággal bír, amit ha gyűrünk, vagy mechanikai hatás alá kerül, alakot vált.
Meggyűrve, illetve simítva más-más karakterű ruhává alakul a testen a Fekete Nóra öltözet.
Kezdetben a textilkompozíció előterveként, tanulmányként használta a kollázstechnikát, de a mostani kiállításban már önálló alkotásként szerepelnek képei. Így egyensúlyoz a képző - és iparművészet között.

Az én pályázatom két szabolcsi költőnek a verseire épült. Bugya István ma is élő költő, illetve Ratkó József költeményeivel találkoztam – szólt Lengyel Tibor szobrász. Ezek a versek megszólaltak bennem, rezonáltak, ezeket akartam bronzba önteni.
A viaszveszejtéses technikában találta meg azt a formavilágot, mely visszatükrözi a költészetet.
Igenis létezik palló a képzőművészet és az irodalom között.
Bugya István egy versében a szavast üldözők szenvedését fogalmazza meg, azt, hogy hiába gyötrik az embert, a jó túléli a harcot – fogalmaz a szobrász. Ugyanezek az indulatok motiválták, amikor a szarvast formázta. Tépte, szakította, olykor átlyukasztotta a figurát.
De hasonló feszültség, düh, kétségbeesés, bizonytalanság, ugyanakkor reménykedés van bennem is, mint Ratkó József verseiben – véli Lengyel Tibor.

Hozzátartozik az életművemhez, hogy eddig nemes anyagokkal foglalkoztam- nyilatkozta Czigándy Varga Sándor szobrászművész. Carrarai márványportrét készítettem, köztereken több bronzmunkám is látható. Ebben a kiállításban is bemutatok egy tardosi félmárvány ciszternát. Az ösztöndíj esztendeje alatt szerettem volna új anyagokat is beemelni a munkásságomba. Az üveg volt szimpatikus számomra és kihívást is jelentett. A művész üvegzúzalékot vásárolt. Kezdetben kalapáccsal, majd géppel darálta az anyagot. Portréi különböző méretben és színben készültek, de ugyanazt a karaktert láthatjuk a kiállítóteremben. A modell a feleség, Kőrösi Viktória festőművész.
Vájatok című gömbsorozata már a Képzőművészeti Egyetemen is foglalkoztatta. Szakdolgozatában is szerepelt az eljárás, melyben egy zsalu segítségével végzett kísérletet. Vegyszerrel kezelt, színezett betonnal öntötte ki a formát, mely most legnagyobb meglepetésére megmutatta magát. Nem kell mély és belső mondanivalót keresni, ez csupán a szobrász izgalmas játéka, de talán a közönség számára is csodává válhat.

Matyasovszki Edit