Az utóbbiban nyújtott alakításáért két éve a seregszemlén megkapta A legjobb fõszereplõ duettnek járó Pantalone-díjat, Kedvek Richárddal megosztva. Hétfõn A szõke ciklon címû „zenés képregény” Rejtõ Jenõjeként láthatta a publikum ismét a Móricz Zsigmond Színházban. Földes Eszter, Szerednyey Béla, Józsa Imre és Csonka András partnereként lépett színre zsúfolásig megtelt nézõtér elõtt a Játékszín produkciójában, Szente Vajk rendezésében. Beszélgetésünk elején vidoros emlékeirõl kérdeztem a nemrég ismét színházigazgatóvá avanzsált, Jászai Mari-díjas színészt.

Sokat tanult a gráciáktól

– Nagyon fontosnak tartom a színházi fesztiválokat. A legfontosabb részük a büfékben, a társalgókban zajlik, ahol találkozhatnak a különbözõ társulatokban játszó mûvészek. Persze a közönség számára is nagyon fontos, hogy képet kapjanak (most a vidámság jegyében), milyen elõadások születtek a „szakmában”. A kapott elismerés nagyon jólesett, s a díj, az üveg bohócfej nagy becsben van a lakásomban. A csütörtöki hölgyeket évekig sikerrel játszottuk Vándorfi László rendezésében. Jeant alakítottam, akihez mind a három hölgynek rokoni vagy szerelmi köze volt. A Magyar Színház Sinkovits Színpadán adtuk elõ, nem sokkal azután, hogy elköltözött onnan a Nemzeti Színház, ezért még kezdetleges állapotok uralkodtak. Akkor még csak egy függöny választotta el a férfi- és a nõi öltözõt, így remekül hallottuk Végh Péter kollégámmal együtt, ahogyan a három „grácia” beszélgetett, poénkodott. Ez felért egy fõiskolával.

A Gyógyír északi szélre címû darabot Fullajtár Andreával együtt adják elõ a Belvárosi Színházban immár 2011 óta. Egy e-mailszerelemrõl szól. Nem egészen két órán át játszanak egymás mellett úgy, hogy valójában soha nem találkoznak. Ez számára is nagyon különleges élmény. Több mint harminc jelenet található benne, miközben több mint tízszer öltöznek át. A Pacalpörkölt nemcsak azért emlékezetes, mert díjat kaptak érte, hanem, mert sikerült Makk Károly zsûrielnököt megnevettetniük. Mint mondta, mostanában dolgoztak vele együtt a Rózsavölgyi Szalonban, ahol Léner András rendezésében a Szerelem címû darabot vitték színre, ami Déry Tibor mûvei és Makk Károly azonos címû filmje nyomán készült. Itt jó egy hónapot töltöttek együtt a világhírû rendezõvel, s tapasztalhatták, remek a humora. A Pacalpörkölt két intézeti ápoltról szól, akit integrálni szeretnének a társadalomba, ezért kapnak egy lakást. A vége, hogy nem õk alkalmazkodnak a világhoz, hanem a világ hozzájuk. A szõke ciklont több mint egy éve mutatták be a Játékszínben. Vajk megközelítésében azt játsszák el, hogyan született meg ez a regény az író s környezete együttgondolkodásának eredményeként.

Legtöbb fellépése a Rózsavölgyi Szalonhoz köti. Nemrég a Csík zenekarral nagyon szép anyagot állítottak össze, ami adventkor jelenik meg a Fény felé címmel. Régóta turnéznak már együtt. Õ 12 verset mond, elõtte vagy utána pedig õk muzsikálnak. Nem tudtam megállni, hogy ne faggassam az édesapjáról, Õze Lajosról.

– Amikor meghalt, 14 éves voltam. Tízéves koromtól jártam megnézni a Nemzeti Színházba az elõadásait. Akkor már éreztük, nem sokáig tehetjük ezt, hiszen „ette” õt a betegség. Nem volt 49, amikor elment, vagyis csak hárommal több, mint én most. Ugyanakkor vallom: nem az Õzeség a lényegem, hanem az Áronságom, jóllehet büszke vagyok az édesapámra, ahogyan az egész családomra is.

Sz. Kántor Éva