Már ötödik alkalommal adott otthont a pásztorünnepi forgatagnak a Sóstói Múzeumfalu október 12-én, szombaton. A skanzenben a finom ételek mellett különböző bemutatók is várták az érdeklődőket. A rendezvény célja a pásztorkultúra bemutatása és népszerűsítése volt.

Kemény a pásztorélet

Szent Vendel, a pásztorok védőszentje tiszteletére már régóta tartanak ünnepséget október közepén. Vendel napján ugyanis a pásztorok a számadás és a jószágok behajtása mellett vásárokat és mulatságokat is tartottak. Ezt a hagyományt őrzi már öt éve a Sóstói Múzeumfalu, mely szombaton egész napos programokra várta az érdeklődőket. Baloghné Szűcs Zsuzsanna, a múzeumfalu igazgatója elárulta: a pásztorokat nagyon nagy becsben tartották.

– A Sóstói Múzeumfalu gyűjteményének egy része azt a társadalmi réteget mutatja be, mely a pásztorokhoz tartozik. Ők olyan rétegét képezték a falusi közösségnek, akiket nagy becsben tartottak, hiszen a jószágtartásnak elengedhetetlen része volt a legeltetés. A szilajon tartott vagy kihajtott jószágokat behajtási időben elszámoltatták, és bizony ilyenkor, Vendel- és Dömötör-nap környékén emiatt nagy sokadalmat tartottak. A pásztorünnepet ezért rendezzük meg itt, a skanzenben is, hiszen szerettük volna feleleveníteni főként a nyírségi vagy épp a szatmári hagyományokat. Valamint azt is szerettük volna megmutatni, hogy milyen szikár embernek kellett ahhoz lenni, s milyen sok mindent kellett ahhoz elvégezni, hogy pásztorrá válhasson valaki – ismertette az igazgató.

A múzeumfalu bojtáravatótól kezdve néprajzi előadásokon keresztül, a hortobágyi örökös pásztorokat meghívva szerette volna bemutatni, milyen is ez az életforma. A rendezvény leglátványosabb eleme mindig a csikósbemutató, mely idén sem maradt el.

„Cserdül a karikás ostor”

Másodjára adott otthont a skanzen a Nyírségi csergetésnek is, melyen karikás ostort használtak. Hogy pontosan mi is a csergetés és annak mi a lényege, arról Mussó László, a bemutató szervezője beszélt.

– A magyar hagyományokban használták a karikás ostort, mint terelő eszközt. Ezekkel terelték az állatokat annak idején. Ez a változat, melyet mi használunk, a magyar nyelvjárású területeken ismert, a keleti időszakból származhat, a honfoglaló elődjeink hozhatták magukkal ezt az eszközt. A karikás ostor a régi időkben kenderből, majd bőrszálakból készült. Magát a műveletet nevezik csergetésnek, amit vele csinálnak, vagy akár cserdítésnek. Különböző területeken más az elnevezése: van, ahol úgy mondják, hogy „cserdül a karikás ostor” – magyarázta a szervező.

A rendezvényen ennek az ostornak a használatát mutatták be a vendégeknek. A csergetés, sütés-főzés mellett a népi őszi munkafolyamatokat is megmutatták a látogatóknak, az asszonyok betakarítási munkálatait ismerhették meg a skanzenbe látogatók. Ilyen volt például a káposztasavanyítás, birsalmasajt-készítés, valamint az aszalóházakat is begyújtották, így az aszalás folyamatait is végigkísérhették az érdeklődők.