Pinokkió a Nagyszínpadon vár!

A nagy sikerrel bemutatott Bogyó és Babóca után újabb gyermekeknek szóló mesejátékot próbálnak a Móricz Zsigmond Színházban: a Pinokkiót – a Nyíregyházán hamar népszerűvé vált Tar Dániellel a címszerepben –, melyet az előző évadban nagy sikert arató Misi mókus családi musical rendezője, Peller Károly állít színpadra.

Azt gondolhatnánk, mindenki jól ismeri a világ leghíresebb fabábjának történetét. De kérdés, melyiket, hiszen leginkább a különböző feldolgozásokkal találkozhatunk. Carlo Collodi regényének, a Pinokkió kalandjainak ugyanis több száz filmes és színpadi átirata létezik. A rendező elmondta: ők visszakanyarodtak az eredeti műhöz, igyekszenek azt minél jobban megőrizve megmutatni lehengerlő humorát és magával ragadó, pergő történetét.

– A Misi mókus sikerének köszönhető az újabb felkérés?

– Úgy gondolom, hogy igen. Nagyon jól éreztem itt magam, de persze ez nem elég. Állítólag a színészek szerettek velem dolgozni, a színház vezetése is meg volt elégedve a végeredménnyel.

– Ki választotta a Pinokkiót?

– A színházvezetés. Fölöttébb érdekes, hogy ebben az évadban nagyon sok színházban műsorra tűzik, pedig semmiféle évfordulója nincs. Jómagam Kecskeméten a musical változatát rendezem meg még az idén. A nyíregyházi prózai előadás, persze átvezető kis zenei betétek vannak benne. Nagyon szép klasszikus műveket válogattunk össze, arra gondolva, hogy ezzel kicsit terelgetjük a gyermekek ízlését is. Én alapvetően zenés színházban dolgozom (a Budapesti Operettszínház társulatának tagja – K. D.), ezért ha beülök az autóba, nem kapcsolok zenét. Most, hogy elkezdtük keresni, mit válasszunk a Pinokkióba, rengeteg klasszikust hallgattam. Rájöttem, többet kellene, olyan szép és megnyugtató. Újra rákattantam.

– Pinokkió bábuként is megjelenik a nyíregyházi előadásban. Miért?

– Az az ötletem támadt, hogy egy test elé tartott bábbal is megmutatjuk a címszereplőt. Egyrészt érdekelt ez a technika, másrészt azon gondolkodtam: annyiszor láttam már, hogy színészek beöltöznek bábnak, és úgy tesznek, mintha bábok lennének, hogy ezúttal valami mást akartam. Így hátha különlegesebb lesz az előadás. Elképesztő volt látni, miként válik élővé egy élettelen tárgy, majd alakul folyamatosan eggyé Danival, akinek mimikáját szinte rálátjuk a bábu arcára a periférikus látásunk révén. Dani elképesztő, nagyszerű színész, hihetetlen energiái vannak, hatalmas a teherbírása.

– A bábun kívül mi lehet még a specialitása a nyíregyházi előadásnak?

– Collodi meséjében Pinokkió rengeteg kalandon megy keresztül, ha mindet eljátszanánk, egy egész nap kellene rá. Varsányi Anna dramaturgot kértem meg, hogy adaptálja színpadra. Számunkra azok a legfontosabb cselekmények, amelyekben Pinokkió személyiségét valami változás éri, vagy nagyon viccesek, és persze amelyek végigvisznek a történet ívén. Így alakult ki a mi szövegkönyvünk, amelynek az eredeti mű az alapja, Anna ebből dolgozott.

Úgy gondolom, a Pinokkió talán legfontosabb üzenete a szeretet. Emellett arról szól, hogy azokra kell hallgatni, akik jót akarnak nekünk, mindeközben meg kell tanulni észrevenni azt is, aki próbál minket terelgetni, de nem jót akarva. S ha az emberfia megérti, ki a jóakarója, akkor már nem kell makacskodnia, hanem be kell látnia, hogy a felnőttnek több az élettapasztalata, többnyire érdemes rá hallgatni. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy időnként nem árt, ha az ember belebukik dolgokba, hiszen abból is tanulhat.

Pinokkió nagyon naiv, bizalommal van mindenki iránt, sokszor ez viszi bele kellemetlen helyzetekbe. De képes belátni hibáját, rájön, meg kell változnia, jobbnak kell lennie. Végül eléri legfontosabb célját: az apukája büszke lesz rá, és akkor megvalósul legnagyobb vágya – kisfiúvá válik.

– Humor és tanulás, ez jellemzi leginkább az előadást. Melyik az erőteljesebb?

– Szerintem jó arányban van a kettő. Nagyszerű színészeink vannak, sokat nevetünk a próbákon, egyre több poént építünk bele. Úgy hiszem, jó lesz a látvány- és képi világa, egy reneszánsz-barokk vásári színpadon játszódnak a történetek, nagyon szépek a jelmezek. Látványos előadás lesz, sok állat szerepel benne, akiknek az emberi tulajdonságait próbáljuk kihozni játékban és a jelmezekben egyaránt.

Olyan színpadképre törekedtünk, hogy mindenhonnan látni lehessen a jeleneteket, a legtávolabbi sorokból is. Mindig tudatosan figyelek erre, mert sokat járok színházba, és csalódás, ha az ember rossz helyre ül, így lemarad a darab egy részéről, mert nem mindent lát, nem mindent hall rendesen.

– Október 13-án lesz a bemutató, még bő két hét áll rendelkezésetekre. Milyen szakaszában tart a próbafolyamat?

– Pont ma, szeptember 26-án játsszuk először egyben, igazából készen vagyunk a darabbal. Már csak a begyakorlás része van hátra. Az lesz még érdekes, amikor megkapjuk a jelmezeket, mert hat, pontosabban öt színész játszik el közel negyven szerepet, miközben Pinokkió végig a színen van. Rengeteg gyors öltözéssel járt tehát az előadás, sokszor másodpercek állnak a színészek rendelkezésére, ez a legnagyobb technikai kihívás.

– Mit vársz az előadástól?

– Remélem, nagyon fogják szeretni. Egyrészt a nézők, hiszen ők a legfontosabbak, másrészt a színészek. Mert valljuk be, színészként gyermekelőadást játszani nagyszerű dolog, de más életritmust követel a megszokotthoz képest, hiszen amikor reggel korán kell felkelni és bejönni, az nem mindig egyszerű... Természetesen jó esetben érdemes.