Másfél éve bezárt a Jósa András Múzeum, de ez nem jelenti azt, hogy leállt a munka. Lázasan dolgoznak a szakemberek, így a régészek is, akik az elmúlt esztendők ásatásainak leletanyagát rendszerezik, hogy mihamarabb bemutathassák a közönség előtt. Diákok számára indítottak régészeti előadássorozatot a Kállay Gyűjteményben, melyben beszámolnak a feldolgozás lépéseiről, érintve a civil emberek felelősségét is.  

Tavaly az elmúlt 10 év legnagyobb feltárásán dolgoztak a Jósa András Múzeum régészei. Az M49-es gyorsforgalmi út nyomvonala, de más régészeti ásatás is témája az előadásoknak, melyek a Kállay Gyűjteményben várják a középiskolás közönséget. A pandémia és energiaválság ellenére is határidőre végeztek minden munkafolyamattal. Egy általuk kifejlesztett ún. terepi dokumentálás révén, digitalizációs eszközökkel gyorsítják a rögzítést és egyszerűsítik a feldolgozás menetét.

A nyomvonalon 2021-ben próbafeltárásokat végeztek, végül több mint 50 lelőhelyen ástak.

„Ami a legérdekesebb volt, az egy avar-kori telep, nagyon szép struktúrával. Az az igazság, hogy temetőt kerestünk, mert a fémkeresős leletek alapján arra számítottunk, de nem találtunk, viszont találtunk egy sírhelyet. Csak valószínű, mert csontok nem kerültek elő, de volt benne vaskard és birkanyíró olló. Ezt egy erdőben fedeztük fel, és a további munkálatok idején fogunk erre a helyre rányitni, úgyhogy izgatottan várjuk, hogy mi lesz ennek az egyik legizgalmasabb leletnek a folytatása” – tájékoztatott dr. Kőrösfői Zsolt, a Jósa András Múzeum Régészeti Osztályának vezetője. 

A térinformatika és a közösségi régészet volt a Kállay Gyűjtemény újabb előadásának a témája. A középiskolás közönség ízelítőt kaphatott a segédtudományból, és tájékoztatást arról, mi a hétköznapi ember dolga, ha ismeretlen eredetű tárgyat talál kertjében, birtokain.

„A térinformatika két részből áll. Magából a térből, mint adatból, ezek az ásatáson készült rajzok, és ezek összekapcsolása azokkal a megfigyelésekkel, amiket az ásatáson készítettünk. A fotók, a rajzok és egyéb leírt adatok összekapcsolása azokkal a térképészeti rajzokkal, amiket kint készítettünk” – mondta Toldi Zoltán, a múzeum régésze.

Egy alulról építkező társadalmi igényről beszél a szakember azért, hogy a közös múltunk örökségét megóvjuk, megőrizzük és bemutathassuk az embereknek. Szakmai módszerekkel kell feldolgozni a földben rejlő kincseket, puzzle darabkákat találnak, s ha hiányzik egy kép, talán épp e miatt nem tudják kirakni a nagy egészet a történelem hitelesítéséhez.

„A hétköznapi embernek tudni kell, hogy minden olyan tárgy, ami 1711 előtt került a földbe, az az állam tulajdona és régészeti korúnak minősül. Lényegében nem várható el egy átlagembertől, hogy meg tudja különböztetni, ettől az időponttól fiatalabb vagy idősebb tárgyakat, de törvény szerint ezeket le kellene jelentenünk” – így szólt a Jósa András Múzeum régésztechnikusa, Piros-Pozdora Máté.

Laikus ember nyilván nem tudja meghatározni a föld mélyén talált kincsek korát, ezért kell múzeumok, közgyűjtemények szakembereihez fordulni, különben szabálysértést követ el, aki ezt nem teszi. Sorra következnek az előbemutatók mindaddig, amíg nem lesz mód kiállítást nyitni, illetve megjelentetni a beszámoló köteteket.