Dél-Amerikában Argentína, Bolívia, Chile, Kolumbia, Peru és Venezuela területén honos. Az Andokban, 3–5 ezer méteres magasság között él. Ez az erőteljes, masszív faj kizárólag nyílt magashegységi terepen él, ahol erősek a légáramlatok s a levegőben vitorlázva keresi dögökből és kisebb állatokból álló táplálékát. Pihenő- és fészkelőhelyei hozzáférhetetlenek, nyílt sziklaszirteken, több száz méter magasságban vannak.

Hatalmas széles szárnya és széles tollakból álló merev farka kiterjedt felületet biztosít a kitartó keringéshez a felszálló légáramlatokban, így a legkisebb energiabefektetéssel tudja szemlélni a tájat elhullott tetemek után. Ha felszáll, evezőtollainak hegyét használja az irány szabályozására, úgy, hogy nyitja és zárja őket.

Akár 5 ezer méter magasságba is felemelkedik, de általában 3 ezer méter magasságban repül. A földön ügyetlenül mozog, és csak addig marad lent, amíg táplálkozik. Táplálékot keresve gyakran több száz kilométert tesz meg. Szinte teljes mértékben a döghús fogyasztásához alkalmazkodott. Lábai nagyok ugyan, de gyengék egy nagyobb testű állat felragadásához és óriási csőrével is csak az elhullott állatok felpuhult húsát képes szétszaggatni.

Az újvilági keselyűk feje és nyaka rendszerint csupasz és élénk; a nagyobb fajoknak – mint a kondorkeselyűnek is – tömött tollakból álló gallérja is van a nyaka körül. Egyedülálló tulajdonsága a vágómadár alakúak rendjében, hogy a hímek nagyobbak, mint a tojók, emellett a hímek magas sisakot is viselnek. Bolívia, Chile és Ecuador címerállata. A Nyíregyházi Állatparkban most először látható ez a különleges faj, s a Németországból érkezett tojóhoz hamarosan pár is érkezik.