A Padam, padam vagy a Milord, A szerelem himnusza és a Nem bánok semmit sem című slágerek még ma is ugyanúgy hatnak az emberekre, ahogyan a sanzonkirálynő fénykorában. A nagyérdemű együtt képes dúdolni az előadóval a dalt, összefogódzva hullámzik a dallamra, miközben gondolatban bekalandozza Párizst, kiül kicsit harmonikaszót hallgatni a Szajna-partra, esetleg végignézi a két kilométernyi hosszú Champs-Élysées kirakatait. Mert szeret utazni: más országokat földrajzilag, különböző korokat pedig időben bekalandozni.

Különösen akkor élvezetes egy ilyen kult-túra, ha az idegenvezető maga is a francia főváros mellett született személy. Jerome Daulin azonban évek óta itt él, Nyíregyháza szerelmese, no meg a sanzonoké. A műfaj nagykövete. Hogy remekül végzi a misszióját, annak a legjobb bizonyítéka, hogy először csupán a „mindenrendezvényreelérő” Suhanyecz Viktória és a „valamennyifelkérésreigentmondó” Takács Julianna kísérte őt hegedűn és zongorán, ám később „megfertőzte” a népszerű Dömötör Sándor dobost is, legutóbb pedig énekes szereplőt is toborzott magának Torma Kata személyében. A csinos, kitűnő hangú énekesnő levette a lábáról a hallgatóságot, hiszen a francia örökzöldek mellett egy pár magyar slágerrel is meglepte a vendégeket (Kovács Kati vagy Hollós Ilona dalainak felidézése mindig biztos siker).

Remek kiegészítése volt a programnak Pál Ágnes mandalafestő ezen esthez készített minitárlata, mely párizsi helyszíneket idéző vagy szecessziós mintájú ékszerdobozokat, vázákat, tálakat és dekorképeket vonultatott föl a nézelődők előtt.
Aki kedden délután már másfél órával a koncert előtt helyet foglalt a műsorra, nem döntött rosszul. Csupán azok sajnálkozhatnak, akik a MEGTELT tábla miatt kénytelenek voltak elhagyni a város vendégházát. Legközelebb azonban mindenkit visszavárnak a művészek – nyáron, a platánfák hűvösében...

Au revoir, Jerome! A bientot!

Orémusz Maya