Sapi, Dinnye és a többiek…

Avitt, emlékké vált rajztáblákra, festőpalettákra rajzol realisztikus gyerekarcokat. Bántotta, hogy diákjai firkálnak, minden tárgyat megrongálnak maguk körül. Intő példa valamennyi alkotása arra, hogy mindennek van értéke, semmiről nem kell lemondani. Megjárták már ezek a képek Eperjest is, ahol férjet talált magának. Egy kiállításmegnyitó után hosszú-hosszú levelezés Kamillal, s a héten már az 5 hónapos Brunoval együtt érkeztek tárlatnézőbe.

Zita négyéves korában eldöntötte, hogy a Művészeti Szakközépiskolába fog járni. Hatodikos volt, amikor Edit (Székhelyi) néninél kezdett rajzolni, grafikus gondolkodását ő alapozta meg. Majd jött Z. Erdei Anna – természetesen a Szakiban –, majd a Nyíregyházi Főiskolán Szepessy Béla volt a tanára. Itt végzett Vizuális Kommunikáció szakon. A Moholy-Nagy Művészeti Akadémián aztán tanári és textilművész diplomát kapott. Ma a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolában grafikát, rajzot és művészettörténetet tanít. Persze, a vágy nagyobb benne a félelemnél, hogy a szülővárosában együtt szerepeljen azokkal a művészekkel, akik egykoron a mesterei voltak, akiktől pozitív szellemiséget és sok-sok erőt kapott. Ők a JELEN-LEVŐK, akik a múlt és jövendő között alkotnak. Megrajzolják, megfestik, megformázzák a maguk körül megélhető világot. Nyíregyháziak, illetve valamilyen szállal kötődnek a városhoz.

[REKLAM]

Na, de Kamil, Jurasek Kamil vajon figurális vagy nonfiguratív festőművész. Nézem a Határvonalak című képét. Víz és szárazföld. Egek! Azok nem szigetek az óceánban! Antropomorf alakok. Emberi testek, fejek, lábak. Feketék, legalábbis barna bőrűek. A gyönyörű Zita és nagyon kedves párja, Kamil „kisit magyarul, kisit szlovákul” beszélnek, de alapvetően angolul. Így váltják meg a világot. Befogadni vagy nem? A migráció nyilván nem képzőművészeti kérdés. Segítés, de ellenőrzés! Határvonalak. Mindenesetre Kamil a sötét felhők fölé színtiszta kék eget festett.

Matyasovszki Edit