![Sárgatúró – A húsvét elengedhetetlen eledele](/uploads/images/old/8397.jpg)
A lexikonok a sárgatúrót egy erősen valláshoz kapcsolódó, húsvéti ételként aposztrofálják, mely főként a görög katolikus vidékeken ismert, többek között a Hajdúságban és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Ezeken a vidékeken annyira elterjedt, hogy akár a római katolikus vallásúak is elkészítették (és készítik a mai napig), a húsvéti vallási szokások jegyében. Több néven ismert: sárga- vagy édestúró, túrócska, illetve szláv eredetű szóval szirikk vagy szirka.
Hívják bárhogy is, ez a ránézésre is esztétikus és különleges édesség, igazi ízélményt nyújt a húsvéti sonkával, kolbásszal fogyasztva. Bár édességet írtam – hisz hagyományosan így készítjük –, vannak, akik sósan is szeretik.
Hozzávalók:
· 1 l tej
· 10 db tojás
· kristálycukor ízlés szerint (kb. 3-4 ek.)
· 1 csomag vaníliás cukor
· 1 csipet só
· Aki szereti, mazsolát is tehet bele!
Ha nagy a család, akkor a hozzávalók mennyiségét is lehet növelni. A legegyszerűbb úgy megjegyezni a receptet, hogy számoljunk a minden felhasznált deciliter tejre egy tojást.
Elkészítés:
A hozzávalók mennyiségétől függően válasszunk egy nagyobb fazekat, melyet hideg vízzel öblítsünk ki, majd töltsük bele a tejet! Forraljuk fel, majd tegyük bele a cukrot és a sót! Aki mazsolával szeretné elkészíteni, az a tejbe tegye a mazsolát.
A tojásokat beleütjük egy tálba, és villával összekavarjuk. (Nem kell nagyon felverni, hiszen a sárgatúrónk sokkal szebb lesz, ha a tojás fehérje és sárgája jól elkülönül főzés után!)
A tojásokat adjuk hozzá a felforrt tejhez, és takaréklángon – folyamatos kevergetés mellett – főzzük addig, amíg a tej vízszerűvé válik és a tojások túrószerűvé állnak össze!
A receptek úgy szólnak, hogy végy egy nagy gézdarabot, vászonruhát vagy harisnyanadrágot, ezzel szűrjük le a sárgatúrónkat. Formázzunk gömböt, és fellógatva hagyjuk kicsepegni!
Én egyszerűbb megoldást szoktam választani, egy tésztaszűrőbe töltöm, kanállal meglapogatom, és hagyom csöpögni. Így ugyan nem gömböt, csak félgömböt kapunk, de sem az íz-, sem pedig az esztétikai élményből nem veszít az édességünk. Ha már nem csöpög, tegyük be a hűtőbe és tálalásig ott tároljuk.
A sárgatúrót a mi családunk egy évben csak egyszer, húsvétkor fogyasztja. Mi az édes változatát preferáljuk, de azt sem túl cukrosan. Kóstoltam már a sós és a sós-zöldfűszeres változatát is, mely szintén egy különleges ízvilággal örvendeztet meg bennünket.
Sipos Marianna