– Hogy kezdődött a kapcsolatod a zenével?

– Nagyon fiatalon kapcsolatba kerültem a zenével, apukám ének, anyukám hegedű tanár. Emlékszem, kisgyermekként sokszor apukám nyakában ülve hallgattam a szimfóniákat, míg ő szaladgált velem a szobában. Sőt már anyukám hasában is hallhattam a zenét, mert születésem előtt 3 héttel még koncertezett. Mikor megszülettem jóformán a nyíregyházi Zeneiskolában nőttem fel ahol állandóan körül vett a zene. Ezek után nem volt kérdéses, hogy mi leszek, ha nagy leszek; zenész…

ZENE NÉLKÜL MIT ÉREK ÉN…

– Miért a trombita mellett döntöttél a hangszerválasztásnál?

– Ez érdekes, mert először a zongorát választottam – mondta elgondolkozva. - Két évig zongoráztam aztán jött egy ihlet, hogy trombitálni szeretnék. Azóta már a kilencedik éve trombitálok. A nyíregyházi Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskolába jártam, ott is elkísért a zene, majd bekerültem a Művészeti Szakközépiskolába és Madarassy Balázs lett a tanárom – minden nap 4-5 órát gyakorlok vele. A 17 év alatt a hangszer és zene az életem részévé vált. Nem tudnék nélküle élni, létezni.

– Vannak kedvenc zeneszerzőid, előadóid a trombitaművészek világából?

– Nagyon sok kedvenc előadóm, zeneszerzőm van a zene világából, így a trombitáéból is párat felsorolnék; trombitások közül nagyon kedvelem Maurice André-t, ő a barokk előadás legnagyobb művésze volt. Szeretem Sergei Nakariakov-ot virtuozitása miatt, ugyanakkor nagyon kedvelem a feltörekvő ifjú művészeket is mint például Pálfalvi Tamást, akit nagyon tisztelek óriási sikerei és elképesztő szakmai tudása miatt. Zeneszerzők közül kedvenceim; Hummel, Haydn, Hindemit, Albinoni.

HAZAI ÉS NEMZETKÖZI SIKEREK

– Nem csak hazánkban, külföldön – többek között Németországban – is megcsillantottad már a tehetségedet. Mesélnél ezekről az élményekről?

– Minden külföldi utam óriási élmény, hiszen az ember világot lát, tapasztalatokat szerez. Éppen ezért ez nagyon fontos egy zenész életében. Németország a kedvencem, mert az emberek nagyon nyitottak a zenére és szívesen beülnek koncertet hallgatni, még ha éppen nem is oda indultak. A külföldi koncertjeimen, de hazánkban is vagy bárhol nagyon jól érzem magam a színpadon és szívből adok a közönségnek.

[REKLAM]

– A nemzetközi Máramarosszigeten megrendezett XXI. Hangszeres Előadói és Képzőművészet Verseny első helyét szerezted meg – milyen érzés volt ez a hatalmas siker?

– Nagyon jó érzés volt! Nagyon örültem, hogy ott lehettem, és hogy részt vehettem ezen az eseményen. Nagyon megtisztelő volt számomra, hogy a gálán a legjobbak között állhattam a színpadon.

IGAZI CSAPATJÁTÉKOS

– A nyíregyházi LIKE tehetségkutatón a Borz-Alom csapattal együtt léptél fel. Milyen érzés volt számodra csapatban zenélni?

– Igen! Szuper élmény volt, nagyon jól éreztem magam. Ez a csapat különösen jó, hiszen mindig vidámak és mindig felhőtlenül tudunk játszani, „örömködni”. Számomra nagyon fontos csapatban zenélni. Ilyenkor nagyon lényeges a csapatban lévő összetartás, egyetértés, ami az emberek számára is nagy jelentőséggel bír.

– Mire vagy a legbüszkébb az eddigi eredményeid közül?

– Minden sikeremre büszke vagyok. Többek között Brno nemzetközi trombitaverseny külön díj, Xll. Országos Szakközépiskolai Trombitaverseny 3. díj. Fontosak ezek a sikerek, mert megerősítenek abban, hogy érdemes dolgozni, gyakorolni, de egy ember csak akkor sikeres, akkor éri el sikereit, ha van célja. Éppen ezért nem feltétlenül az a fontos, hogy miket értem el – persze ez is szép dolog (nevet) – hanem, hogy a jövőben mik a céljaim, miket akarok elérni. Most ezek még csak vágyak, álmok én pedig azon vagyok, hogy mihamarabb valóságot kovácsoljak belőlük.

HATÁR A CSILLAGOS ÉG

– Akkor búcsúzásként mesélj Nekünk ezekről a vágyakról, célokról, álmokról!

– Életem végéig a zenével és a trombitával szeretnék foglalkozni. Jó lenne külföldön tovább tanulni és neves zenekarokkal, neves koncerttermekben fellépni. A zenével, trombitával az a célom, hogy a legmagasabb szinten műveljem és, hogy elismert művész legyek, hiszen ez az életem – de a nyíregyházi éveket sosem felejtem majd el!

Farkas Fanni