A Móricz Zsigmond Színház művésze november 25-én a Bencs Villában várja a zeneszerető közönséget

Ritkán látott szerepben, énekesként áll színpadra Urmai Gábor, a Móricz Zsigmond Színház művésze november 25-én, szombaton 17.30-tól a Bencs Villában, bár akadnak, akik látták őt rocksztárként a VIDOR Fesztiválon a Még1x zenekar frontembereként.

Zenés darabokkal indult nyíregyházi színész-pályája nyolc esztendővel ezelőtt, majd felnőtteknek szóló, leginkább prózai előadásokban (Úri muri, Várj, míg sötét lesz, Cseresznyéskert stb.) és számos gyerekdarabban szerepelt.

– Én nem tudtam eddig róla, vagy csak mostanában bújt elő zenei éned? Meglepődve láttam, hogy Urmai Gábor rockénekes lett.

– Soha nem toltam magamat előtérbe, ez a képesség (ami ezen a pályán igenis kell, hogy legyen), sajnos nincs meg bennem. Egyfajta kétkedéssel nézek azokra, akiknek megvan, ugyanakkor csodálattal is, hogy képesek rá, mert igenis szükséges. Nem jelentkezgettem, de szeretek énekelni – egyesek szerint kellemes, tenorális bariton hangszínem van –, azt pedig, hogy tudok-e, döntse el a hallgató. Régebben – nagyon-nagyon régen – rockerkedtem mint szinte minden fiatal, és bármilyen hihetetlen is, hosszú hajam volt.

Amikor idekerültem a színházhoz, zenés darabokban kezdtem, A Mumusban és a Taurin traumában is énekeltem. Aztán valahogy abbamaradt... Tavaly Kosik Anita – aki zseniálisan énekel – írta ki a színházi csoportba, hogy kedves ismerősei, öreg rockerek énekest keresnek, van-e valakinek kedve hozzá. Gondoltam, nekem van. Találkoztam a zenekarral, elmondták, milyen dalokból készüljek, „próbaénekeltem” a garázsban. Átbeszéltük, azóta együtt vagyunk.

– Ez a Még1x?

– Igen. A zenekar nevét én találtam ki.

– Azért ezt választottad, mert még egyszer visszatérsz a rocker-pályára?

– Még egyszer előadjuk a dalokat... Játékossága is van a névnek, arra gondoltam, ha nagy rajongótáborunk lesz, skandálják majd a nevünket – mi pedig újra eljátsszuk a repertoárt, hiszen azt kiabálják: még egyszer!

– A Bencs Villába más típusú estre várod a közönséget, ott ugyanis nem Piramis, Beatrice vagy Ismerős Arcok számokat énekelsz majd, mint a Még1x-rel. Miért Skandináv éjszakák a címe?

– Azért, mert nem Férfi sors lett, ami talán nem hangzana annyira vonzónak, bár ezt adtam munkacímnek. Ez az est arról szól, hogyan látja most az életét egy 56 éves férfi (azaz én) – dalokban elmesélve. Nem az életet általában, hanem a sajátját próbálja feltérképezni, egyrészt visszamenőleg, másrészt talán előre is tekintve. Azért Skandináv éjszakák a címe, mert a műsor jelentősebb része Charlie-dal lesz, többek között ez is. De elhangzanak az LGT, Zorán és Ákos szerzeményei is, utóbbitól a Hello cíművel indul majd az est. Majd elmesélem, miért. Minden zeneszámhoz lesz egy-egy sztorim, igaz történetek arról, aki és ami én vagyok. Ezáltal olyan érdekes helyzetbe kerül a néző, hogy előtte beszélek magamról, azután hangzik el a dal. Így sokkal inkább érezhető és érthető lesz, miért azt és miért úgy éneklem.

– Kik lesznek zenésztársaid?

– Színházunk zenei vezetője, Tamás Attila, valamint Horányi Tamás kísér majd zongorán. Örültem Attila felkérésének, s ennek a felállásnak is, mert édes-bús, édes-kesergős bárhangulatot szeretnék teremteni, ehhez a két billentyűs hangszer tökéletes.

– A színházban mostanában az általad rendezett Maszmók az indiánok között ad feladatot neked, amiben szerepelsz is, tavasszal a Szépség és a Szörnyetegben a főszereplő apja leszel, ugyanakkor a való életben is két szép leányod van.

– Szépségek apjának lenni mindig büszkeség. Blanka és Flóra ráadásul okosak is.

– Urmai Gábor nevét a Móricz Zsigmond Színházon túl többfelé felfedezhetjük, hiszen budapesti társulatok előadásaiban éppúgy szerepelsz, mint filmekben, televíziós sorozatokban.

– Szinte minden magyar sorozatban kaptam kisebb-nagyobb, rövidebb-hosszabb idejű szerepet, remélhetőleg a jövőben is így lesz. Ami hosszabb feladat volt, de már vége, az a Drága örökösök, ott minden évadban benne voltam, de forgattam most a Pepében és a Valami Amerikában is. Bánfalvy Ágiéknál is kapok feladatokat, valamint a tavalyi évad végén színházunk művészeti vezetője, Horváth Illés vitt magával vendégként Dunaújvárosba egy általa rendezett előadásra.

– Mit jelent számodra, hogy másik társulatban, filmsorozatokban is játszol a nyíregyházi anyaszínházad mellett?

– Egyrészt találkozom más típusú színházi gondolkozással, más alakítási, szerepformálási megoldásokkal, utakkal, amelyekről azt mondom, hogy nagyon érdekes és eddig miért nem így csináltam, miért nem gondoltam erre. De azt is megtapasztalom olykor, hogyan ne tegyem.

– A jó színész is holtáig tanul?

– Muszáj. Képes vagyok megújulni, tudnak érdekesek lenni számomra új kollégák, és remélem, tudok érdekes lenni az új kollégák számára. Illetve, ha egy másik helyről visszajövök Nyíregyházára, akkor talán hozok magammal valamit, ami érdekes lehet az itt lévőknek. Ez az erős szakmai, anyaországi háttér, ez a megbízható szakmai színvonal, ami jellemzi a Móricz Zsigmond Színházat, számomra mindig is fontos volt, ez ide köt engem, és a várost is szeretem.

– Már megszoktuk, hogy ha eljön az ideje, felöltöd a Télapó ruháját. Így lesz az idén is?

– Igen, idén is házhoz megy a Mikulás Nyíregyházán, szerencsére van megkeresésem, már alig akad szabad időpont. Túl sok Mikulás-fellépést azért nem vállalok, mert nem végigrohanni akarom a helyszíneket, hanem kellemes és kellő idejű eseményt adni a gyerekeknek. December 2-án, szombaton délelőtt a Bárány Frigyes Stúdióban Bogyó és Babóca történetével várjuk a gyerekeket és a családokat, és még az is lehet, hogy ide is bekukkant majd a Télapó...

– Ötvenhat évesen van-e még szerepálmod?

- Sosem volt. Az ember azokat a szerepeket kell, hogy eljátssza, amit ráosztanak. Az én álmom mindössze annyi, hogy foglalkoztassanak. Fiatal korom óta tudom – ismerve az alkatomat és a habitusomat –, hogy nem rám gondolnak mondjuk Rómeó esetében. Ugyanakkor fiatalon szívesen eljátszottam volna Mercutiót, most pedig Lőrinc barátot.

(Szerző: Kováts Dénes)