A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja alkalmából rendezett megemlékezés idén is Toma András, az utolsó magyar hadifogoly Virág utcai emléktáblájánál kezdődött, majd az egykori Szarvas utcai pártház előtt felállított szobornál mondott beszédet dr. Kovács Ferenc polgármester. Ahogy fogalmazott, becslések szerint 100 millióra tehető a kommunizmus áldozatainak száma szerte a világban. A Művészeti Szakgimnázium diákjainak műsora után helyezték el az emlékezés virágait.

Az országgyűlés 2000-ben határozatban rendelte el a Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapját, melyet 2001-től február 25-én, illetve ahhoz közeli napokon tartanak. Pénteken reggel, a már közel 20 éve elhunyt Toma András, az utolsó magyar hadifogoly Virág utcai emléktáblájánál koszorúzással indult a nyíregyházi program. Késő délelőtt dr. Kovács Ferenc polgármester mondott tisztelgő beszédet az egykori Szarvas utcai pártház mellett a Periférián Alapítvány kezdeményezésére éppen 10 éve felállított emlékműnél, melynek alkotója Nagy Lajos Imre szobrászművész. Talán az avatáskor is felcsendült a tárogató, a magyar síp hangja Nagy Csaba közreműködésével.

Sajnos több dátum is van egy évben, melyek alkalmasak a magyarországi kommunizmus rémtetteinek felidézésére – kezdte beszédét a mécsesek fénye mellett dr. Kovács Ferenc polgármester. Október 23. az 56-os forradalom és szabadságharc kitörésének napja. November 4-én a forradalom eltiprására emlékezünk. Február 1. a Köztársaság emléknapja, június 16. Nagy Imre és pertársai kivégzésének napja.

„Ugyan nincsenek pontos adatok arról, hány embert internáltak, zártak börtönbe, kínoztak meg és végeztek ki, de azt tudjuk, hogy Nyíregyházáról 2300 civil férfit, a megyéből pedig több mint 13 ezer embert deportáltak oroszországi kényszer munkatáborokba, málenkij robotra. Az elhurcoltak egyharmada soha nem térhetett haza. A pártállam nevében mindennapos volt az emberölés, a súlyos testi sértés, és a jogellenes fogvatartás. Gyakori volt a zsarolás, a megfélemlítés, a kiközösítés, az ellehetetlenítés, a megbélyegzés, a kisemmizés, a kilakoltatás, a kitelepítés, a koncepciós perek, a hamis tanúzások, az ügynökök beszervezése, valamint a csengőfrász, mely a totális állami terror egyik legismertebb következménye volt. Ma már csak ez az emléknap, a városban felállított emlékművek, emléktáblák, és a családok fájdalmas visszaemlékezése idézi fel, hogy mi is történt ebben az országban 1945 és a rendszerváltás között. Milyen károkat és szenvedéseket okoztak a Rákosi-korszak visszaélései, az 56-os események, és az azt követő megtorlások.”

Nemcsak emlékeztet, szembesít is a történelem – folytatta dr. Kovács Ferenc –, leginkább a fiataljainkat, akik szabadon, demokráciában nőttek fel. Nyíregyházán több helyszínen is fejet hajthatunk az áldozatok előtt – fogalmazott a polgármester, és sorolta – a Sóstói úton az ÁVH vizsgálati osztályát, börtönét, a Krúdy Szállóban berendezett fogolytábort, vagy az Északi temetőben a málenkij robotra elhurcoltak márványtábláját, illetve az 56-os emlékművet a Hősök terén. A folytatásban a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium diákjai adtak műsort.

El kell mondani fiataljainknak, hogy mi is történt annak idején, hiszen a jövő az ő felelősségük, ők viszik tovább ezt az országot, nekik kell megőrizni a szabadságot és a békét! – hangzott a figyelmeztetés. Tisztelegjünk a kommunista diktatúra áldozatai előtt! Az esemény végén városunk és megyénk vezetői, politikusok, közéleti személyiségek, intézmények vezetői hajtottak fejet, és helyezték el a „gúzsba kötött ember” szobránál a koszorúkat, az emlékezés virágait.