Ritkán látni olyan hosszú és tartalmas étlapot, mint amilyen hétvégén, a Tirpák Fesztiválon fogadta a vendégeket. A Sóstói Múzeumfalu 2 napra szabadtéri étteremmé alakult át, ahol aligha lehetett kóstolni klasszikus húslevest, vagy éppen rántott húst zöldséges burgonyával, volt azonban minden más, ami egykoron a tirpákok asztalán is megfordulhatott: őzgulyás petrezselymes haluskával vagy éppen búbos kemencében sült tirpák házikolbász hagymás törtpaszullyal. A nagycserkeszi Kósa Krisztián mesterszakács 2013 óta minden évben fakanalat ragad a fesztiválon, ahol az ételei akkora sikert aratnak, hogy idén már ötödjére állhatott fel a képzeletbeli dobogó legfelső fokára. (Megjelent a Nyíregyházi Napló szeptember 24-ei számában.)  

A tirpákok egykoron azt ették, ami megtermett a kertben: burgonyát, kukoricát, babot, csicsókát, káposztát, kiegészítve a ház körül tartott állatok tejével és húsával. Ahogy dr. Bodnár Zsuzsanna is fogalmazott tirpák népi ételekről szóló könyvében, rájuk nem hatott  az „úri”  konyha, s a szegénység-gazdagság szabta meg, hogy a családi gazdaságban termelt javakból mi kerül az asztalra. Ezt tartotta szem előtt étlapja összeállításakor a nagycserkeszi Kósa Krisztián mesterszakács is, aki a kezdetektől részt vesz a Tirpák Fesztiválokon.

Kemencében sült a házikolbász

– 2013-ban volt az első Tirpák Fesztivál, és tulajdonképpen azóta akárhányszor megrendezték, mindig ott voltam és főztem, szem előtt tartva, hogy egykoron mi került a tirpák asztalra – idézte fel az előzményeket Kósa Krisztián.

– Az évek folyamán készítettem már házinyulat, töltött galambot, sütöttem marhát, de volt, hogy a gyöngytyúkot választottam alapanyagnak. Idén 600 adag őzgulyást petrezselymes haluskával, búbos kemencében sült tirpák házikolbászt hagymás törtpaszullyal – kaptam egy kemencés portát a múzeumfaluban –, és körmös-csülkös kápusztát gerslivel készítettek a „nagycserkeszi tirpákok”, ugyanis ez volt a csapatnevünk: segítettek barátok, a gyerekeink és két tanulóm is.

„Jövőre akár a kicsik is főzhetnek”

– A csapatunk tagjai voltak gyerekek is, akik jövőre akár már önállóan is indulhatnak. Már nagyon érdeklődőek, kíváncsiak voltak, mi hogy készül, és biztos vagyok benne, sikerülne elkészíteniük valami finomságot, főleg, ha előtte lepróbáljuk.

„Hajnali háromkor kezdtünk”

Bár a látogatók már a kész ételekkel szembesültek a Tirpák Fesztiválon, ezt azonban nagy előkészületek előzték meg. Krisztián azt mondja, ők hajnali háromkor keltek, fél hatkor pedig már főtt az étel a skanzenben.

– A fesztivált megelőző nap mindent összevágtam, a zöldséget, a szalonnát, de a többit már kint folytattuk. Bár nagyon fárasztó volt, hiszen annyi cuccal mentünk ki, hogy teherautóra volt szükség, de megérte, hiszen végig sor állt a sátrunknál és minden étel elfogyott, pedig kolbászból is 270-et töltöttem. Hangsúlyt fektettünk a díszletre is, úgy nézett ki a portánk, mint egykoron egy tirpák porta. Mindemellett pedig gondoltunk a legkisebbekre is, őket kukoricamorzsolással és kifestővel vártuk.

„Keresnek, hogy: hol vagyok”

– Sok telefonhívást kaptam, és több olyan idős hölgy is meglátogatta a portánkat, aki minden évben megkeres, mert az én főztömet szeretné megkóstolni.

Krisztián 2004 óta főz hivatalosan is, 9 éve pedig letette a mesterszakács vizsgát. Készített már vacsorát az Év embere gálára, részt vett mestervacsorákon, indult grillversenyeken, 2017-ben pedig gasztronómiai érdemdíjat vehetett át munkásságáért. Azt mondja, szeretni és becsülni kell ezt a szakmát, persze szükség van kitartó munkára és szorgalomra is, ami a siker nyitja. Legalábbis a Tirpák Fesztivál történelmében mindenképpen!